Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
LUKÁCS László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében
Barabásszegről mutatott be két- és háromoszlopos előreugró tornácokat. 160 Elterjedésüket Külsősárdról, Botfáról, Zalabaksáról, Szentgyörgyvölgyről, Bárszentmihályfáról, Kerkabarnabásról, Resznekről és Nemesnépről is ismerjük. 161 Elterjedésükkel, eredetükkel újabban GRÁFIK Imre és SZABÓ Zoltán foglalkozott. 162 A göcseji kiugró tornácú házak eredetével kapcsolatban GÖNCZI Ferenc egy fontos megjegyzést tett: „A kőházak (voltaképpen téglaházak, mert téglából épülnek) a mai beosztásukkal Stájerországból erednek. A Zala megye délnyugati részébe átjáró kőművesek hozták be. Ilyen téglaházak épülnek Muraközben s Zala megye egész nyugati felében." 163 A Dunántúllal szomszédos Stájerországban a János főherceg által 1819-ben alapított Mezőgazdasági Társaság ajánlására a Graz környéki járásokban és Alsó-Stájerországban (Untersteiermark, ma Szlovéniához tartozik) egy új típusú parasztház jelent meg. Téglából épült, a régi füstösszoba (Rauchstube) helyett már takaréktűzhelyes konyhával. Külső megjelenését az utcai homlokzatra, a bejárat elé épített 2-7 oszlopos, timpanonos, mellvedes kiugró tornác határozta meg. E tornác kialakulásának vizsgálatánál az osztrák kutatók a klasszicista városi házak portikuszának és a korábbi, még fából épült nyugatstájer parasztház előreugró tornácának (Eßgangl) hatását hangsúlyozzák. A háztípust a Mezőgazdasági Társaság alapítójáról és első elnökéről, a stájer parasztság lakásviszonyainak javításán fáradozó János főhercegről az osztrák néprajztudomány Viktor GERAMB javaslatára János főherceg-háznak (Erzherzog-Johann-Haus) nevezi. 164 Ez az a háztípus, amelynek elterjesztésében a Zala és Vas megye nyugati részében dolgozó stájerországi kőművesek is szerepet játszottak, s amelynek kiugró tornáca a Káli-medencében is feltűnik. Utóbbi területen való elterjedésénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a dunántúli klasszicista építészet hatását sem. A 19. században épült falusi iskoláink között is voltak kiugró tornácú épületek. Ma is ilyen a burgenlandi Felső-Őrségben, Őriszigeten az egykori evangélikus elemi népiskola épülete, amely 1836-ban épült. 165 Dél-Dunántúlon a 19. században a talpas vázszerkezetű házak általában oszlopos oldaltornáccal vagy homloktornáccal rendelkeztek. 166 A Balaton keleti vége már átmenet a déli part oszlopos tornácú házai felé, amelyeknek szép példáival Zamárdiban, Kőröshegyen, Balatonlellén találkozunk. 167 Harántboltíves változatai Zamárdiban, Balatonöszödön fordultak elő. 168 Az egyenes áthidalású, 160. GÖNCZI Ferenc 1914. 471.; MALONYAY Dezső 1912. 269. 161. ANTAL Dezső 1935. 4., 18.; TÓTH János 1965. 61-63.; NÉMETH József 1977. 76. 162. GRÁFIK Imre 1990a. 111-139.; 1990b. 157-170.; SZABÓ Zoltán 1995. 423-163.; GÖNCZI Ferenc 1914. 469. 163. GÖNCZI Ferenc 1914. 469. 164. KUNDEGRABER, Maria 1973. 127-129.; PÖTTLER, Viktor Herbert 1982. 139-150. 165. REINGRABER, Gustav-TELEKY Béla 1977. 468. 166. SEEMAYER Vilmos 1933. 58.; KNÉZY Judit 1973. 224.; IMRE Mária 1973. 224.; ZENTAI Tünde 1991. 166-169. 167. VAJKAI Aurél 1964. 164.; SZABÓ Tünde-SÁSI János 1973. 301-302., 193.; ENTZ Géza-GERŐ László 1958. 166. 168. TÓTH Kálmán-NÁSZAY Miklós-PADÁNYI Gulyás Jenő 1936. 27., 36.; MENDELE Ferenc 1974. 381.
