Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

Maár János csizmadia, Ritter József varga, Mitz Józsefné csizmadia özvegye, de a jómódú Riedl Vince bábsütőnek sincsen istállója. A 83, sz. alatt lakó Paitsits Mátyás vargának, és Gaszler Mihály vargának jobbágy mivoltuk ellenére sincs igavonó állatuk, pedig mindketten magas adót fizetnek (26, illetve 29 forint 42 x-t, azaz legalább 6-8 hold földdel kell rendelkezniük). így az összeírok pontatlanságára lehet gyanakodnunk, amire már több alkalommal találtunk példát. A tégla istálló ritka, mint a fehér holló, csak Lentz Ferrenc városbírónak, Unger József molnárnak és Vaidacker Ferenc lakatosnak van, s ők mind jómódú emberek. A boronából készült istállóból talán több is lehetett, de az összeírásban egyértelműen csak Nemes Mihálynénál (48, sz.), Leithner Andrásnál (!) (98. sz.) és Tretler Ferenc péknél mutatható ki, Az istállók TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE (31 épület) TALPAS SÖVÉNYFALÚ, A mintavételi csoport 62%-a gyúlékony anyagból épült, s ha leég, újra sövényből építik fel, mint ahogyan a pajták esetében is láthattuk. Arra mindössze két adatunk van, hogy mekkorák az istállók. A Kapu utca 76. szám alatti házhoz Kovács József telkén „Pajta, KÉT LÓRA VALÓ istálló" leégett, 110 forint a becsára. Míg a Malom utca 85. sz. alatt Szukits Józsefnek „2 istállója 6 db MARHÁRA" való 150 forintot ér. Pajta, pajta funkciójú épületek és falazataik 1834-ben A pajta vagy pajta funkciójú, elsősorban terménytárolásra szolgáló épületnek sok változata élt egymás mellett Körmenden. A tűzkárjegyzőkönyvek szűkszavú adataiból azonban a típusokat nehéz kimutatnunk, még az azonos funkció eldöntése is problémát okoz, mivel gyakran az egy időben kelt iratok többféle megnevezést adnak ugyanazon épületnek. Gondban vagyunk akkor is, ha a gazdasági épület nagyságáról szeretnénk képet alkotni. Ilyenkor nem tehetünk mást, minthogy abból indulunk ki, hogy a leégett egyforma építőanyagból emelt épületek becsült kárértéke akkor azonos, ha nagyságuk is megegyező. így a kapu utca 71. sz. alatt lakó Hima János és Seibold Sámuel egy udvarban lakó szűcsök pajtája 1834-ben földig leégett, s a kárbecslők szerint 50 forintot ért. A Malom utcában, a 99. sz. alatt lakó Pf antner János lakatos új istállója és pajtája együtt 170 forintba került, vagyis pajtája legalább 70-80 forintra becsülhető. Pahocsa István 72. sz, Nemes Által István 91. sz., valamint Véber Mihály 120. sz. alatti lakosok ISTÁLLÓJA, PAJTÁJA, SZÍNJE, PAJTAFIA, illetve ISTÁLLÓJA ÉS PAJTÁJA, valamint KAMARÁJA ÉS PAJTÁJA 200 forintokra becsültetett. E gazdák pajtái valószínűleg nem tartoztak a legnagyobbak közé, mert a Kapu utca 77. számú ház birtokosa, Nemes Fitos József szabónak leégett ISTÁLLÓJA ÉS PAJTÁJA, s e kettő került 500 forintba! Biztosan állíthatjuk, hogy Katafai Mihály tehetős „mezei gazda" udvarán állt a legnagyobb, mivel hasonlóképpen Fitos Józseféhez - akinek 1826-ban felrótták, hogy „nagy pajtát épített az udvaron" -, a PAJTA, KÉT PAJTAFIA 27 szekér szénát is magában rejtett, mikor a tűztől meggyulladott. Istállója és a fent említett pajta együttesen 600 forint becsértékkel bírt.