Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
mely a haláleseti jegyzőkönyv leírása szerint egyetlen vagyontárgyául egy „fa ház"at jelöl meg. Hagyatéki leltára kicsit részleteseb. „a 380. sz. alatt az Újvárosban lévő fa ház egy szobából, konyhából, kamarából, pajta és istállóból rossz karban, becsültetett együtt 300 forintra." Szintén sárga a színezése Monek János 66 éves földműves házának, mely az 1859. évi hagyatéki leltár 13 leírása szerint: „Itt vagyon Körmenden 202. sz. alatt álló sövény és fából szalmával fedett rosz karban lévő háza helly együtt 315 forintra becsültetett". Az építőanyagok közti különbséget a színekben eltérő módon egyértelműen jelölik Serman Mihály 68 éves földművesként nyilvántartott csizmadia mester háza esetében is, amikor ezt olvashatjuk: 14 „Itt Körmenden 57. sz. alatt álló részben téglából, részben fából épült házának fele része 450 forint". Az viszont már az eddigi gyakorlattól eltér, hogy a szomszéd telken álló másik piros színre festett alaprajzú házáról (a térkép készítésével csaknem egyidőben) ezt olvassuk: „mégis 58. sz. alatt mórból készült szalma tetővel fedett romladozott háza fele része 200 forint". Ugyancsak zavart keltő a színezés tekintetében az a kettős házbirtok, mely Nemes György 40 éves földműves zsellér haláleseti, illetve hagyatéki leltárfelvételében található 1854-ben. 15 Saját szerzeményeként sárga és piros színezéssel tünteti fel a 425. sz. házat, mely a leírás szerint „sövény és mórból készült szerzemény" míg a 430. sz. házáról, mely a telken egyedül áll sárga színnel jelölve, ezt írják: „Körmenden a Kis közön fekvő rozzant mórból való ház fele része 80 forint" (Nemes Györgyöt illeti). A „Mór falu házat" ismét sárga színnel jelölik Nemes Ferenc 43 éves csizmadia mester halottfelvételi jegyzőkönyvében 1855-ben. 16 „Vagyon 44. sz. alatt egy mórból épült szalma tetős háznak fele része 66 forint". Megtévesztő a mór- és téglaház együttes piros színnel való ábrázolása. Ilyen özv. Sermon Istvánné hagyatéki leltárában leírt épület 1856-ban. 17 „192. sz. alatt egy polgári részént mór, részént kő ház 1600 forint". „Olyan példák is adódnak, amikor az alaprajzi piros szín csupán „mórfalat" takar. Ilyen Novonits Katalin és Német József szíjgyáró háza. 18 Az előbbi, a 184. sz. alatt álló „mórból épült, deszkával (!) fedett és rossz karban lévő ház, melynek értéke 240 forint" mindössze, míg a másik az egész telek hosszában épített „közönséges mórból épült és szalma tetős házból negyed része" az elhalt tulajdona, Úgy tűnik, hogy a „Mór fal" esetében inkább a téglának szánt piros színt alkalmazták, de a sövénynek kijáró sárga színezéssel is találkozhattunk, A vegyes falak esetében pedig mindig a téglára jellemző színezést találjuk. Amennyiben e fonákságokat nem ismerjük fel, úgy hamis képet alkothatunk az egyes településrészek építészeti fejlettségéről, a változás mértékét helytelenül megítélve. Külön problémát jelent, hogy a kataszteri térképen nem jelölik maradék nélkül a funduson lévő 13. VamL: 187/e. Vegyes iratok 810/859. sz. Monek József hagyatéki ügye. 14. ? 15. VamL: 187/e., 102/854. Nemes György hagyatéki ügye. 16. VamL. 187/e. 1683/855. Nemes Ferenc csizmadia hagyatéki ügye. 17. VamL: IV. 187/e. 1973/856. sz. Sermon Istvánné hagyatéki ügye. 18. VamL: IV. 187/e. 481/858. sz. Novonits Józsefné hagyatéki ügye. VamL: IV/187/e. 1774/854. sz. Németh József szíjgyártó hagyatéki ügye.
