Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
térképen megismert utcahálózat állandóságát (2. kép). Ez a városkép a 18. század végén sem változott sokat. Ezt mutatja az első katonai térkép körmendi lapja is. 7 A színezett lapon a város alaprajzilag ábrázolt épületei vörösek, ami a jelmagyarázat szerint: „szilárd kő, téglaépítmény"-t, szemben a fejeiével, mely a „fa, vályog, nád építmény"-t jelentette. A valóságban azonban ez így sohasem lehetett, hiszen éppen a 19. századi tűzkárjegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a házak jó része „mórfalakra" és „talpakra fonyásból" épült. Ugyanígy felül kell bírálnunk a jó két emberI öltővel később készített kataszteri térkép színezését is. Az 1857-ben szerkesztett, az épületeket a telekkel együtt, a ház és helyrajzi szám megadásával (3. kép) precízen ábrázolt szelvények piros, sárga színhasználatának értelmezése pontosítást igényel. 8 Korábban úgy véltem, hogy a piros szín a téglaépületek jelölésére szolgál, mely esetleg együttesen a cserépből készült tetőt is takarja, a sárga pedig a borona- vagy sövényfal megkülönböztetésére való. Az utóbbi szín Körmend esetében többnyire a telek hátsó részén elhelyezkedő gazdasági épületeknél található, de a város szélein, a főként zsellérek lakta Újvárosban és környékén a lakóépületeknél is alkalmazott. Amennyiben elfogadjuk az első katonai felvétel idején készített leírás tartalmát, miszerint „a helységnek magának sok egyszerű épülete van' - s azt tudván, hogy a következő ötven évben sem változott sokat a házak építőanyaga -, akkor feltételezhetjük, hogy a piros szín csaknem kizárólagos egyeduralma hamis képet mutat. E feltevésünkre bizonyságot azonban csak forrásadatainknak térképpel való összevetése adhat. A műveletek elvégzésére a 19. század közepén keletkezett hagyatéki leltárak kínálkoztak a legmegfelelőbben, A téglaházak esetében a piros szín alkalmazása természetes, Ilyen például Friss Anna „Barom kereskedőné" háza 1860-ban- melyről a forrás így szól: „Itt Körmenden a Kapu utcában a 61. sz. alatti kőből épült ház fele része 1250 forint". Körbeni Katalin örökségének kiadása tárgyában beadott levelében pedig ez áll 1854-ben: 10 „Az itt Körmenden m. városi Rimpáczi utzában 386 sz. alatt, fekvő kőből épült és cseréppel fedett házban .., melyet aug. 29-én örök áron vásároltunk..." Ugyancsak táglaházról van szó Saly Péter körmendi polgár 1854-ben felvett haláleseti jegyzőkönyvében és hagyatéki leltárában is." „Vagyon (itt) 194. sz. alatt álló polgári kőművezett házból 1/4 rész", illetve: „(Vagyon itt) Körmenden a 294. sz. alatt egy téglából épült cseréppel fedett ház", mely az 1848 IV. 15. kelt öröklevél szerint „4000 váltóforintért közösen szerzett vagyonunk". A sárga színezésre is találunk megfelelő példát. Ilyen Svetits Ignác 63 éves özvegy földmíves háza a városszéli Hosszú utca 380. sz, alatt 12 1858-ban, 7. Az első katonai térkép Körmendről 1784-ből. Színes kópiája: Hadtörténeti Intézet Térképtára: Coloune III. sec. 9. sz. 8. Az 1857. évi kataszteri térkép. Lelőhelye: Vas megyei Leváltár (VamL) Körmend K 1857. 9. VamL: Szolgabírói iratok. IV. 187/e. Polgári törvénykezési iratok és perek Körmendi Járás Vegyes irtok (a továbbiakban VamL IV. 187/e. 1986/860. sz. 10. VamL: IV. 187/e. 1529/1854. sz. Körbeni Katalin beadványa. 11 .VamL: IV. 187/e. 1805/854. sz. Saly Péter volt merenyei élelmező haláleseti jegyzőkönyve és hagyatéki leltára. 12.VamL: IV. 187/e. Vegyes iratok 1092/1858. Svetitz Ignác hagyatéki ügye.
