Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
SZABÓ T. Attila: Növényi házkörnyezet-kutatás
Összegzés Egy-egy területre, korszakra, társadalmi rétegre jellemző növényi házkörnyezet kialakulása és rögzülése általában évszázados evolúciós folyamatok eredménye és mint ilyennek, tanulmányozandó és védendő művelődéstörténeti értéke is van. A növényi házkörnyezet kutatása nélkül nem teljes a korszerű házkutatás. A vizsgált térségek közül Kalotaszeg néhány falvában, illetőleg az Őrség szeres településén volt szerves kapcsolat az épületek növényi környezete és a táj növényzeti képe között. A főúri és polgári park- és kertkultúra központjainak, a parkoknak szaporítóanyag-telepeknek fontos (egységesítő) szerep jutott a növényi házkörnyezet kialakításában. A vizsgált települések többségén a belső növényi házkörnyezet egzotikus dísznövényfajokban viszonylag gazdag ugyan, de a kereskedelemből beszerezhető fajok többé-kevésbé azonosak. A növényi házkörnyezet vizsgálata nem csak Magyarországon, de általában is elhanyagolt területe a házkutatásnak, annak ellenére, hogy a régi épületek környékén számos „in situ" genetikai megőrzést érdemlő növényfaj, illetőleg fajta maradt fenn. A növényi csíraplazma helyben történő megőrzése, a hagyományok óvása viszont esetenként nem csak a regionális tájvagyon de az egyetemes génvagyon védelmét is szolgálja. 39 Köszönetnyilvánítás: A szerző ezúton is köszöni a nyugat-dunántúli, kalotaszegi, dél-szlovákiai különböző nemzetiségű adatközlőknek a kutatómunka során tapasztalt jóindulatát. Ugyancsak köszöni a Soproni Egyetem Doktori Iskolája etnobotanika kurzusa hallgatóinak, valamint a Nyitrai Egyetem hallgatóinak az együttműködését. A terepmunka a MOL-Rtnek, a Soproni Egyetem Doktori Iskolájának, valamint az OTKA kutatási programjának (Termesztett növények és vad rokonaik az Alp-Bal kán-Kárpát térségében) a támogatásával volt lehetséges. 39.SZABÓT. Attila 1995.