Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
SZABÓ T. Attila: Növényi házkörnyezet-kutatás
A Nyugat-Dunántúlon a terepbejárás és gyűjtés mellett elsősorban a légi felvételek kiértékelésével próbálkoztunk a ház körüli növényi környezet fontosságának menynyiségi jellemzésére. A légifelvételeket a következő szempontok szerint értékeltük ki: 1. Település jellege (városi/falusi) 2. A növényi házkörnyezet (3-szegényes, 5-közepes, 7-gazdag) 3. A település hosszúság:szélesség aránya 4. Úthálózat (főutak száma) 5. Udvarterület:házterület arány (b. a. = becsült adat) 6. Kertterület:udvarterület arány (b. a.) 7. Szalagföldterület:kertterület arány (1989, b. a.) 8. Berek, belterületi rét:szántóterület arány (b. a.) 9. Fás növényzet (borítási százalék) 10. Egyéb (szövegszerűen) Szlovákia magyar és vegyes lakosságú falvaiból vendéghallgatóink egységes környezettanulmányi módszertani útmutató alapján végezték a vizsgálatokat. Eredmények 1. Nyugat-Dunántúl A területre vonatkozó rendszeres etnobotanikai feldolgozás még nem készült. A Vasi Szemlében közzétett népi növényismereti adatokat tartalmazó cikkeknek, elsősorban CSABA JÓZSEF munkásságának áttekintése 37 azonban gazdag növényfelhasználást és érdekes (a háznak és közvetlen környékének növényi környezetével is kapcsolatos) hagyományok meglétét mutatják. A jelenkori növényi házkörnyezetet a Nyugat-Dunántúlon elsősorban a vidék közismerten gazdag parképítészetének, dendrológiai kultúrájának a hatása jellemzi. A kastélyparkokból, arborétumokból és újabban kertészetekből kikerülő kezdetben tájidegen, de ma már egyre inkább jellegzetesnek számító - örökzöld növényanyag egységesítően hatott az épületek növényi környezetére. Ez is az oka annak, hogy itt elsősorban nem minőségi, hanem mennyiségi vizsgálatokra törekedtünk. 37. Pl.: PETRAS Emesének a SZABÓ T. Attila irányításával készült szakdolgozatában (Berzsenyi Dániel TF. Szombathely 1996. Kézirat.
