Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SZABÓ T. Attila: Növényi házkörnyezet-kutatás

A kutatás elméleti célja feltárni a régi (vagy újabb) építmények körül az építmény kiegészítéseképpen, a tájjal való egybehangolására, vagy éppenséggel az attól való elhatárolására, illetőleg egyéb okok miatt megtartott, illetőleg telepített növényi emlékeket, melyek utalnak a különböző korok házkörnyezet-építő gyakorlatára, igényeire, ízlésére stb. is. Az aedobotanika feladata rögzíteni egy adott (nem feltétlenül hagyományos) építmény növényi környezetének állapotát egy adott időpontban vagy korszakban. A kutatás gyakorlati célja segíteni az épített (ház)környezet alakításában különböző korokban felhasznált, illetőleg a jövőben felhasználható tájspecifikus genetikai tartalékok (a tájfajták), az ezekre vonatkozó hagyományos ismeretek összegyűjtését, és ezáltal gyarapítani a tájvagyont. Az ekképpen tudatosan megóvott növények és növényegyüttesek a ház, a település, a táj tudományos és idegenforgalmi értékeinek a megőrzéséhez, az értékek időbeni növekedéséhez, a környezet, a táj vonzóerejének a gyarapodásához is hozzájárulnak. Az aedobotanika a növénytan, a néprajz, a környezettudomány (ökológia), a társadalomtudományok (falu-szociológia, művelődéstörténet stb.) határterületein fejlődik és adatai a biológiai és kulturális sokféleség viszonyának, az etnobiodiverzitás kutatásának a fejlődését is segítik.

35 Anyag és módszer Az előtanulmány a magyar nyelvterület nyugati, északi és keleti peremvidékeiről vett esettanulmányok, példák alapján vizsgálja, miképpen illeszkedik az építmény a természetes, telepített vagy gyomként betelepülő növényi környezethez. Nyugat-Dunántúlon mintegy 30 falusi jellegű település, településrészlet stb. növényi környezetét vizsgáltuk. Északon, a mai Szlovákia területén 10 falusi jellegű település növényi környezetének vizsgálata folyt.. Erdélyben, Kalotaszegen több mint 50 településen folytattunk többé-kevésbé rendszeres felmérést. Tehát kereken 90 igen különböző jellegű, földrajzi, politikai és gazdasági helyzetű kutatópontot vizsgáltunk meg. Tájékozódó vizsgálatok folytak a Nagy-Alföldön, a Várvidéken (Burgenland, Ausztria), a Muraközben (Szlovénia), a Vajdaságban (Szerbia), Kárpátalján (Ukrajna), illetőleg a magyar nyelvterülettel szomszédos vidékeken, az egész Alp-Balkán-Kárpát-Duna (ABCD) térségben. Nyugat-Dunántúlon a következő településeket vizsgáltuk: Alsószenterzsébet, Bajánsenye, Balf, Bárszentmihályfa, Csesztreg, Csömödér, Cup (Zalabaksa része), Felsőszenterzsébet (Ramocsa része), Gálréti szőlők (Magyarföld része), Iklódbördöce, Kercaszomor, Kerkabarabás, Kerkáskápolna, Kerkaújfalu, Kissziget,Lenti, Lentikápolna, Lentiszombathely, Magyarföld (falu), Mumor (ad Lenti), Őrbajánháza, Őriszentpéter - Galambszer, Őriszentpéter - Városszer, Őriszentpéter - Keserűszer, Ortaháza, Ramocsa, Zalabaksa, Zebecke (1. térkép) 35.SZABÓ T. Attila 1992.; u . 1995