Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
HOFFMANN Tamás: Kerített udvarok
18. század nagy fellendüléseinek idején pedig új erőre kapoff. Később sem veszített korábbi lendületéből. A 18-19. században meggazdagodó parasztfamíliák sokaságát emelték a konjunktúrák hullámai a magasba. Valóságos palotákat építettek, amelyekben nagyszámú munkás kéz koncentrálódott. Cselédek és családtagok. A parasztok nagycsaládokba tömörültek, védekezve a bizrokelaprózodás ellen, ami szemükben az anyagi romlást jelentette. Noha a természeti adottságok ettől jócskán eltértek, a családok vagyongyarapítási stratégiái a mondottakkal megegyeztek a múlt században a skandináviai parasztok körében. Bár ezeknek származása, nyelve (norvég, svéd, finn, orosz stb.) különböző háttereket sejtett, a térség gazdasági kihívásaira egymással megegyezően reagáltak. A kerített udvarházakat ők építették fel. A gerendákból ácsolt iromba épületeket nagycsaládok népesítették be. A hagyományos kultúra, a régi agrárcivilizáció és magának a paraszti létnek epilógusa ez az építkezés, A periférián a paraszti sors megidézi a múltat, nincsenek termrészetétől idegen innovatív tényezői. 9 Mai tudásunk szerint a kerített udvart az innovációk között kell számon tartanunk. Az agrárvilág „kis lépéseinek" fejlődéstörténete során valósulnak meg, ezért a történet Írójának tisztáznia kell keletkezésük környezetét, azt, hogy mihez képest jelentenek az új lépések innovációt. Ebben az összefüggésben a nyugat-magyarországi kerített udvarok kétszázötven-háromszáz éves históriája aligha szerkeszthető e témáról írandó könyv első fejezetévé. A változások nem hozták meg a remélt gazdaságot, holott a közvetlen előképnek tekintettek életében ez bekövetkezett (a Bécsi-medencében). A gyarapodás lehetőségét nem tekinthtették sorsuk távlatának azok, akik a periférián éltek. Alighanem igazuk volt már azoknak a múlt század eleji népleíróknak, akik a vendekről, a göcsejiekről és az őrségiekről azt írták, hogy kerített udvarú házaik, füstös szobáik, az udvar éktelenkedő trágyahalma, a sok nélkülöző paraszt az elmaradottságot teremti meg. 10 Elolvasva csaknem mindazt, amit ezzel a témával kapcsolatban írtak, arra kell felhívnom a figyelmet, hogy a kerített udvarok lakóinak életmegnyilvánulásain kívül meg kell ismerkednünk a gazdaságszerveződés általános szabályaival, azokkal a közvetetten ható okokkal, amelyek előzményként ugyan nem foghatók fel, a történetnek mégis szerves részei. Ezért szóltam angol, olasz stb. példákról. Ugyanezen okokból szenteltem aránylag kevés teret a konferencia tulajdonképpeni tárgyának, a nyugat-magyarországi kerített udvaroknak. Ismételten hangot kell adnom ugyanis azon meggyőződésemnek, hogy ezek a gazdaságszerveződések a periférián következtek be, megkésett és félreformált tényei a modern parasztgazdaságok keletkezése előtörténetének. Ennek ellenére ugyanolyan 9. ANDERSSON, 1960.; BUNKER, 1895. 89-154.; FRIDMANNSLUND, 1957/11. 211-220.; HABERLANDT, 1953/1. Hofformen címszó.; HUTTENLOCHER, 1950/51. 147-151.; JÄGER, 1966.; KLAAR, 1930. 37-74.; KLAAR. 1966. 215-225.; MEAD, 1981. 24-95.; MEAD, 1981. 24-95.; M EITZEN, 1895.; MOSER, 1974. 159-164.; MOSER, 1985. Gehöftform, Hof címszavak.; NITZ, 1963. 34-62.; SCHRÖDER, 1963. 84-103.; SCHRÖDER-SCHWARZ, 1969. 11-25., 39-56. 10. NEMESNÉPI ZAKÁL György: Őrségnek leírása.; PLÁNDER Ferenc Göcsejnek esmérete (In: PALÁDIKOVÁCS, 1985. 31-76).
