Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

G. SZABÓ Zoltán: "Pitar-kódisállás-forház" egy építészeti elem átalakulása három dél-zalai településen

sorolható, házilag vaspálcákból barkácsolt, hegesztéssel összeerősített, műanyag vagy fémtetővel ellátott, a lakóházak főbejárata előtt megjelenő objektum, ami országosan megfigyelhető és fő érdekessége, hogy a 20. században épített lakóházak bármelyik típusa előtt előfordul (15. kép). Összegzés Dolgozatunkban három dél-zalai település példáján egy építészeti elem - a kiugró tornác (koldusállás) - átalakulását követtük nyomon az 1860 és 1980 közötti időszakban szakirodalmi, adattári források és saját gyűjtéseink alapján. Az általunk legfontosabbaknak ítélt vizsgálati szempontok közül néhányat kiválasztva végeztük vázlatos, problémafelvetésnek szánt elemzésünket. A forrásokat és a gyűjtött adatokat áttekintve világossá vált, hogy a vizsgált falvak építészetét jól elkülöníthető korszakok és azokon belül is kisebb időszakok tagolják, melyek mindegyikéhez hozzárendelhető egy-egy jellegzetes lakóháztípus és építkezési gyakorlat, ugyanakkor települések közötti, falun, portán belüli, sőt egyes épületeken belüli fáziseltolódás is megfigyelhető. Mindhárom korszakban a tornácoknak elsősorban formai, külső megjelenést befolyásoló elemeire összpontosítottuk a figyelmünket. Annak ellenére, hogy a múlt század második harmadában a tornácok alaprajzilag rendkívül változatosak, a lakóházak külső megjelenése mégis egységes képet nyújt, hiszen mindegyik megoldás szigorúan azonos, hagyomány diktálta normáknak felel meg. A 20. század első felében a koldusállás (oszlopos előtornác), majd a teljesen zárt forház (veranda) elterjedése a legszembetűnőbb. A város felől a faluba az építőmesterek közvetítésével érkezett építészeti elem még szerves egységet tud képezni a korábbi lakóházak alaprajzi beosztásával. A részben nyitott épületrész zárt helyiséggé alakulása pedig már előrevetíti azt a természetes igényt, hogy az 3. szánni táblázat A községekben található épületállomány kora építési évek szerint 1970-beu és 1980-ban községek vizsgálat lakások 1849 185019001920194519601970 dőpontja össz. előtt 1899 1919 1944 1959 1969 1976 Kacorlak 1970 112 6 15 16 24 25 26 1980 104 9 13 24 23 22 13 Pölöskefo 1970 191 2 13 22 56 72 26 _ 1980 173 7 11 50 65 24 16 Hahót 1970 604 69 94 210 135 88 _ 1980 566 33 6! 162 119 91 * 100 * Valamelyik statisztikai számadat minden bizonnyal téves, mivel I960 és 1969 között épült lakóházak száma nem nőhetett 1970 és 19X0 között