Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

G. SZABÓ Zoltán: "Pitar-kódisállás-forház" egy építészeti elem átalakulása három dél-zalai településen

kiképzett kiugró tornác (16., 17., 19. kép), két oldalán mellvéddel ellátott koldusállás (8., 9., 10., 12. kép), minden oldalról zárt, ajtóval, esetenként színes ablakokkal beépített veranda: „forház" (13., 14., 15. kép). A fent leírt sorrend nagyjából az evolúciós folyamat egyes állomásait tükrözi, azonban nem jelent időrendiséget: tehát egy kezdetlegesebb tornácforma - mint majd több példánkon látni fogjuk későbbi korszakokban -, újabb típusú lakóházakon is megjelenhet (16-17., 19-21., 24. kép). Kiugró tornác egyik legjellegzetesebb nyugat-dunántúli formájával, a koldusállással kapcsolatos kutatások eredményeit legutóbb GRÁFIK Imre foglalta össze az oszlopos előtornác területi elterjedésének, változatainak elemzése kapcsán.

28 Mivel ebben a tanulmányban nyilván megfelelő mennyiségű adat hiányában viszonylag kisebb hangsúllyal szerepelnek a Kiskanizsa és az azt környező települések - annak ellenére, hogy a legkorábbi megjelenési adatok éppen innen származnak

29 -, mindenképpen fontosnak véljük választott területünk e szempontból történő további kutatását. Az általunk vizsgált három faluban az oszlopos előtornác Kiskanizsához képest mintegy 40 éves késéssel, a századforduló táján jelent meg: legkorábbi adatunk 1904-ből származik (7. kép). Ez érthető is annak ismeretében, hogy a kiskanizsai polgárosult paraszti rétegek ún. „sáskák" életmódja több tekintetben mintaként szolgált a környékbeli falvak lakói számára. A „forház"-zal kapcsolatban

30 fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ez a típus falvainkban a két háború közötti időszakban jelent meg és kétféle módon alakíthatták ki: az arra alkalmas nagyságú és alaprajzú koldusállások átalakítása révén,

31 illetve az új házak építésekor eleve így tervezve az épületet (13., 14., 15., 22., 24. kép) Ennek a zárt rendszerű épületrésznek a megjelenése már előrevetíti azt a természetes igényt, hogy a lakóház alaprajzi elrendezése a kétsorosság felé bővüljön. 28. GRÁFIK Imre 1990. 158. oldalon szereplő elterjedési térképén a legkorábbi adat Nagykanizsa nevénél van feltüntetve: ez egy 1866-ban épült kiskanizsai ház, amelynek fotóját KÁROLYI AntalPERÉNYI Imre-TÓTH Kálmán-VARGHA László 1955. 156. oldalon közölte a 275. sz. képen. Ennél korábbi építésű (1862!) kiskanizsai koldusállásos lakóház pontos felmérését végezte el KERECSÉNYI Edit. Id. EA. 12069. 29. Vö. JUHÁSZ Katalin-G. SZABÓ Zoltán 1994. 96-100. 30. MARKÓ Imre Lehel 1981. 89. „ Fórház = a ház bejáratánál épített kiugró épületrész". 31. KERECSÉNYI Edit egy 1882-ben épült kiskanizsai koldusállásos lakóház 1926-ban történt átalakításáról gyűjtött adatokat. Ld. EA. 12069.