Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HOFFMANN Tamás: Kerített udvarok

gyarázata is kiegészítésre szorul; nincsenek ugyanis egyelőre tisztázva sem a svéd, sem a magyar baromudvaros települések keletkezésének és működésének okai, nemkülönben viszonyuk a frank udvarokhoz, vagy ha ez nincsen, a magyarázat, hogy vajon miért? Ezek a kérdések voltaképpen azért tehetők fel, mert a szakírók többsége megelégszik azzal, hogy állapotrajzot adjon, nem folyamatokat kíván bemutatni, a téma megnyilvánulásait nem az agrárfejlődés sajátos megnyilvánulásainak, a kis lépések egyes eseteinek értelmezi. Holott az ismert példák szinte kínálják - módszerbeli - tanulságaikat. így történetesen Németországban több helyütt, de mégsem frank földön, A Grillenberg melletti falucska, Warendorí legrégibb házait például a 10. században építették, s a 12. században ezek már el is pusztultak. Ennek ellenére többet újraépítettek közülük. Kivéve a veremházakat. Ilyen építménybe - a jelek szerint - senki sem akart beköltözni. Az épületek alá nagyobb kövekből alapot raktak, amire gerendaszerkezetet ácsoltak, vesszővel befonták és sárral betapasztották. Van itt egy közel húsz méter hosszú és hét méter széles ház is, amelyben akár a többi lakóépületben, mindössze egy konyha és egy kamra lehetett. A házzal szemben az udvaron istálló állt, volt egy kisméretű csűr is, oldalt - valamivel távolabb - egy magtár is épült. Az udvarokat kerítéssel választották el egymástól. A telkek átlagosan 2000 m

2 területűek. A falu halmaztelepülés volt és a 14. században néptelenedett el. Helyzete emlékeztet Sindelfingen 13-14. századi lakóinak sorsára. Ők is külön házat építettek, nem voltak hajlandóak együtt lakni jószágaikkal. Majd 400 m

2 alapterületű udvaron a lakóházzal átellenben állt az istálló. A teleknagyság a terepviszonyoktól és a földesúrra! életbe lépett megállapodástól függött. Síkságon alighanem jóval nagyobb volt minden egyes parasztudvar. Oodorn Karoling-kori falucska (Holandiában) 3500-4000 m

2 alapterületű udvarokkal emelkedett a kontinentális átlag fölé. Idővel azonban mindenütt csökkentek a telekméretek az Elba és a Szajna között. Eddig 17 települést tártak fel a középkorból, és a 14. század végén már egyiknek udvara sem volt nagyobb a 400 m

? alapterületnél Ezzel szemben nagyobbak lettek mindenütt a lakóházak (egyik-másik elérte a 100 rrf-t, vagyis az udvar egynegyedét foglalta el. Nagyobb számban építettek gazdasági épületeket is. Hohenrode, Sindelfingen, Gommerstedt és Buttsädt (hogy csak a legfontossabbakat említsem) mind baromudvaros telekbeépítésű, soros elrendezésű falu,

7 A nyilvánvaló tények ellenére még mindig nem rendelkezünk elegendő adattal ahhoz, hogy - kilépve a feltevések világából - hitelesen leírjuk a kerített udvarok kiépülésének eseménytörténetét. Annyi azonban (már az elmondottak is meggyőznek erről!) több mint valószínű, hogy a kerített udvarok csak a középkort követő századokban épültek ki. A majorok és a városi szűk telkek beépítésekor 7. ABEL, 1962. 26-30. 63-66., 142-145., 193-197 ; BAETENS, 1985.; BARB, 1961.; BAUMGARTEN, 1961.; BAUMGARTEN-BENTZIGEN, 1963.; DONÁT, 1980.; DOLING, 1958.; ENNEN-JANSSEN, 1979. 124., 144., 148., 211.; FEHRING, 1973. 1-35.; GLADYSZOWA, 1976.; HINTZ, 1970. 15-25.; HINTZ, 1987.; ILG, 1961.; JANSSEN, 1984. 40-59.; JÄGER, 1966.; MATZAT 1976.; NEKUDA, 1974. 33-48. R)HM, 1962.; SCHR)DER, 1963., 1974.; STEENSBERG, 1961.; STELMACH-TKACZ.1978.;