Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
G. SZABÓ Zoltán: "Pitar-kódisállás-forház" egy építészeti elem átalakulása három dél-zalai településen
„PITAR-KÓDISÁLLÁS-FORHÁZ " EGY ÉPÍTÉSZETI ELEM ÁTALAKULÁSA HÁROM DÉL-ZALAI TELEPÜLÉSEN G. SZABÓ ZOLTÁN Bevezető A „Délnyugat-Dunántúl mikrotájainak kutatása" című OTKA program keretében az elmúlt években jónéhány Nagykanizsa környéki község kérdőíves gyűjtését végeztük el. 1 Több szempontból rendkívül érdekesnek tartottuk ezt a területet, mert akár földrajzi, akár néprajzi aspektusból közelítjük, egy jól körülhatárolható mikrotájként határozhatjuk meg, amely sok tekintetben a szomszédos Göcsejjel azonos kulturális jegyeket visel magán, ugyanakkor éppen a kérdőíves gyűjtés igazolta az önálló mikrotáji sajátosságok meglétét. A terepbejárások során már felkeltette érdeklődésünket egy népi építészeti elem, a kiugró tornác (helyi elnevezéssel: „kódisállás", vagy „macskadelellő"), amelynek hagyományos formái is viszonylag nagy számban voltak fellelhetők a 20. század első felében épült háromosztatú, egysoros alaprajzi elrendezésű lakóépületek udvari frontján. Ugyanakkor ez az építészeti elem, illetve ennek újabb változatai a század második felében épült modern lakóházakon is megjelentek. Természetesen a századfordulón divatossá váló téglaépítkezés előtt épült lakóházakat is találtunk még (1-2. kép), amelyeknél a tornác több változatát adatolni tudtuk a „pitar" elnevezésű épületrészeknél. 3 Dolgozatunkban három, Nagykanizsától északra található község - Kacorlak, Pölöskefo és Hahót - népi építészetének alakulását követjük nyomon vázlatos formában, a múlt század második felétől kezdve napjainkig, mintegy problémafelvetésként, különös tekintettel az itt oly változatos formában megjelenő tornáctípusokra. 1. A BARABÁS Jenő által elindított kérdőíves alapkutatások jelenleg is folytatódnak HORVÁTH Gyula irányításával. A dolgozat írója JUHÁSZ Katalinnal közösen hét (Bocska, Börzönce, Hahót, Gelse, Gelsesziget, Orosztony, Kerecseny) községben végezte el az alapkutatásokat. Itt köszönöm meg HORVÁTH Gyula kollégámnak, valamint JUHÁSZ Katalinnak gondolatébresztő szakmai eszmecseréinket, amelyek e témában folytak, 2. Az alapkutatások befejezése előtt felelőtlenség lenne messzemenő következtetéseket levonni, hiszen majd az anyaggyűjtést követő feldolgozó munka során az adatsorok reprezentatív felvonultatásával lehet a mikrotáji különbségeket kitapinthatóvá tenni. 3. A Délnyugat-Dunántúl mikrotájainak néprajzi kutatása című alapkérdőív III. „Ház és háztartás" cím kérdéscsoportjából a 2., 3., 4., 5., 6., 7. számúak vizsgálják a népi építészet változását. Számunkra jelen munkánk szempontjából különösen a 4. kérdés vált lényegessé, ahol a legöregebb lakóházak bejáratainak számát, valamint annak az épületrésznek a nevét kérdeztük ahonnan bejutottak az egyes helyiségekbe.