Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

Lakóépületek falazata 1826-1834 között Batthyány Fülöp herceg, a reformkori Vas vármegye örökös főispánja, a körmendi uradalom akkori földesura nemcsak alamizsnát osztott a tűzkárt szenvedetteknek, hanem folytatta az 1810-ben megkezdett városrendező munkát is. Elrendelte az utcák szélesítését, egyenesítését, a házak meghatározott rend szerinti újraépítését. 1816-ban például kétezer forintot osztott ki a károsultak között, majd az építési munkálatokhoz 830 000 téglát és 6324 forintot biztosított, írja KONDICSNÉ KOVÁCS Éva.

80 A város igényelte is a segítséget, mert az uradalmi központban a század elején igencsak elmaradott, falusias jellegű épületek tömegével találkozhatunk. Kevés a „jó matériáiéból" emelt épület, pedig már a 18. század közepétől, a vár barokk épületegyüttessé való átépítése idejétől áramlanak Körmendre a kézművesek, köztük téglások, cserepesek, kőművesek és ácsok. Ez utóbbi három, céhet is alapított 1784-ben, s talán nem véletlen, hogy a 19. század elején kibocsájtott díszes, német nyelvű felszabadítólevelükön a várkastély épületegyüttese is látható.

81 Maga a céh kis látszámú ugyan, a mesterek száma a 10 főt sem haladja meg, de irányításukkal nagy számú segéd tevékenykedik a város építészeti képének megváltoztatásán. KOPPÁNY Tibor kitűnő tanulmányából érdemes e kort tárgyaló rövid részletet kiemelnünk:

82 „A 18. század első felében főként idegenek, elsősorban a szomszédos osztrák tartományokból KARINTIÁBÓL, STÁJERORSZÁGBÓL, ALSÓAUSZTRIÁBÓL, esetleg MORVAORSZÁGBÓL betelepítettek voltak az új jószágigazgatóság szakemberei. Az ő házaik elkészítése kellett, hogy legyen az első lépés. Az uradalmi alkalmazottak számára az uradalom] adta a telket, az építést pedig az Építési Hivatal bonyolította... Az uradalmi központot kiszolgáló IPAROSOK SZÁMÁRA A VÁROS BELSŐ, ÉRTÉKES TERÜLETÉT BIZTOSÍTJÁK LAKÓHELYÜK SZÁMÁRA. A földművelő jobbágyság ezalatt az egy-két évtized alatt kiszorult a város belsejéből, a TAPASZTOTT PATICS FALÚ HÁZAIKAT FELVÁLTOTTÁK AZ URADALMI TISZTEK, IPAROSOK ÉS KERESKEDŐK FÖLDSZINTES, HAMAROSAN ITT-OTT EMELETES TÉGLAHÁZAl... A város földművelő és zsellér rétege a külvásorban élt." A tanulmányból kiragadott részlet alapján - noha a valóságban ilyen ütemben, mint láttuk, nem zajlott le a város épületszerkezetében a váltás, de a tendenciát elfogadhatjuk. Az újabb kutatások adataiból tudjuk, hogy a téglaépületek ilyen robbanásszerű, egykét évtized alatti térhódítása nem valósult meg a 18. század végére, de a 19. század első harmadában, második felében valóban lezajlott. A 17. század közepének népi építészetéről SZENTMIHÁLYI Imre tanulmányából beható képet kapunk, noha kellő adat híján ő sem tudja megmondani, hogy milyen anyagból emelik az épületfalakat. 1622-ből a prédikátor házának fa szükségletéről ír, 1652-ben a helyben állomásozó német katonaság számára szálfát hozatnak Körmendre, mely adatokból kitetszik a tehetősek szerinte e korban BORONAHÁZAKBAN laknak. „A kő, azaz téglaház még 80.Rábavidék 1992. márc. 15. KONCICSNÉ KOVÁCS Éva: Nemzeti ünnepünkre - Batthyány Fülöpről. 81 .Eredetije: Savaria Múzeum Történeti Osztálya SM Hl. 72. 3. 1. 82. KOPPÁNY Tibor 1986. 47.