Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
voltak szegények. A 2. classis elég tág volt, a tűzkárt szenvedettek tele belefért. E rétegbe tartoztak a nemesek is, akik közül mindössze egyet neveznek meg jobbágytelken ülőnek, a többinek csupán fundusán álló háza van, az is többnyire „mór" falú, füstöskonyhás épület. A kézművesek egy csoportjának azonban a „szegény" besorolás ellenére TÉGLA HÁZA VAN, ami sehogy sincs összhangban a vagyon szerinti differenciálással. A Kapu utca 57. sz. ház tulajdonosa Herman Márton katolikus vallású, házas zsellér, fésűs mester, akinek 4 derékból épült háza téglából van. A Malom utca 100. sz. alatti ház pedig Legáth Ferenc katolikus vallású, házas zsellér, pék mesteré, aki „mesterségét maga folytatja". 1828-ban 53 éves és nagykorú fián kívül aki szintén pék, még egy szolgálólányt is képes eltartani, háza téglából épült. Mestersége után is a többi kézműveshez képest sokat fizet, évente csaknem egy malac árát adja a város kasszájába adóba, 4 forint 16 krajcárt, az 1824. évi porciófelvetéskor pedig 14 forintot szednek be tőle katonatartásra. Mitz Józsefné csizmadia özvegyének Templom utca 106. sz. alatti háza, vagyis annak „elöl való négy dereké kéményes konyhával együtt téglából vagyon". A két szobának és egy konyhának felét lakónak adja ki 4 forintért, Pum József szabónak. Az épület elégett teteje megér 600 forintot az ablaktokokkal és kapuval együtt, de istállója és színje is van. 1824-ben míg hitvese élt, 8 forintot fizettek állami adóba. A Templom utca elején, a 110. sz. alatti ház Rituper Mihály katolikus vallású, házas zsellér, csizmadia mesteré. 1826-ban is már téglából volt a lakóépülete, melyet 1834-re még cseréppel is befedett. Az épülethez pajta, istálló és ólak csatlakoztak. Két szobájából, egy konyhájából és kamrájából felét 1834-ben Fantner György szabó rendelkezésére bocsátja 6 forint árenda fejében. 1824-ben állami adója 13 forint. A szomszéd ház, a 109. számú épület Sákovics Ferenc katolikus vallású, házas zsellér, gombkötő mesteré. Csekély adófizetése mellett (6 f 8 x) 1826-ban még csak fonásból készült házát 1834-re téglából cserépre építi! Két szobájából és két konyhájából egyet-egyet bérbead, az árendáért 8 forintot szed. Az épülethez még pince is tartozik! Nem lehet túl rászorult a ház gazdája, ha kamrájában 46 (!) itze vaj, 25 forint áru disznóhús, 32 itze zsír együtt 103 forintot tesz ki. A föld birtoklásának mértékét a kézművesek jogi státusával az 1822. évi evangélikus összeírás alapján tudjuk csak összevetni. 75 A „Körmendi Priv. Mező Városban levő Aug. Confessiót tartó Lakosoknak öszve írása és azok Mesterségeknek Föld és Rétbeli Birtokaiknak meg nevezése" című irat valójában egy táblázat. A lakos neve, mestersége, szántóföldje, rétje, holdszám, míg szőlője „kapás"-ban van megadva. A harminchat főből 1828. évre kivetítve 23 személyt, kivétel nélkül kézművest sikerült beazonosítani. E 23-ból 7 volt a jobbágy (30%), míg a döntő többségük 16 fő (70%) házas zsellérként volt számba véve. A jobbágyok csak töredéktelkesek voltak, legtöbb földje Unger József molnárnak (10 egész 2/4 hold szántó, 5 hold rét), Házos Ferdinánd csizmadiának (10 egész 1/4 hold szántó, 2 egész 2/4 hold rét). 75.Körmendi Figyelő 1994. II. évf. 2. sz. 8-10.; NAGY Zoltán 1994b 9. Az evangélikusok földtulajdonáról lásd: RMH-Ht. 89.16.1. 1822. évi összeírás.
