Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

Ekkor talán a szenvedett kár következtében való elszegényedés lehet az ok, bár a nagy többség esetében azonos módon ítélik meg a kárvallottat még akkor is, ha nagyobb veszteségek érik. A Kapu utca 75. sz. alatt lakó Maár János csizmadia 1826-ban még módosnak, 2. classisbélinek számított, de az 1834-es tűzben már csak harmadosztályú, szegény jobbággyá válik. Az ugyancsak Kapu utcában, a 77. sz. ház alatt lakó Nemes Fitos József, akit 1826-ban szabómesterként első osztályba sorolnak, 1834-re mint „mezei gazda" már csak másodosztályt kap. Ezekből a példákbók kitetszik, hogy a besorolás valamilyen módon szubjektív tényezőket is figyelembe véve változik meg néhány év alatt. Az viszont nem véletlen, hogy szinte kivétel nélkül MINDEN JOBBÁGY, ha kézműves, ha nem, eleve MÁSODOSZTÁLYÚ, s a ZSELLÉREK nagy többsége HARMAD OSZTÁLYBA soroltatik. Véleményem szerint ez a besorolás a rendi társadalom szelleméből adódik. Az első osztályba ítéltek létszáma nem nagy, a városrész minden ötödik háztulajdonosa kapja meg e minősítést. Többségükről az összeírások adatai alapján elég sokat megtudhatunk, most a házszámozás növekvő sorrendjében haladva sorra vesszük őket. Érdemes megjegyezni, hogy ha az 1. számú térkép adataival összevetjük a 3. térképen lelhető információkat, feltűnő, hogy az első osztályba sorolt, gazdag háztulajdonosok leginkább az egyszer, esetleg kétszer leégett háztömb lakói, míg a Kapu és Malom utca közti telkeken Fitos Józsefen kívül - akiről az előbb derült ki, hogy 1834-ben másodosztályba sorolták nemesi mivolta ellenére-, nem találunk az 1816, 1826, 1834. évben is tűzkárt szevedettek között kiemelkedően jó módú tulajdonost. Olyan is csak három akad, a Malom utca 98. sz. alatti Leithner építész, a Templom utca 107. sz. alatti Rettenbacher asztalos és a 112. sz. alatti Katafai jobbágy család tagjai, akik 1817 és 1857 között ugyanabban a házban laktak és megőrizték társadalmi elsőségüket. A többi első osztályú család vagy kihalt fiágon, vagy elköltözött. A 38. sz. ház tulajdonosa Lencz Ferenc városbíró (1828, 1829) 56 éves, szolgával és egy tinóval rendelkező katolikus vallású gombkötő mester és jobbágy akinek háza, kamarája, pajtája és istállója is TÉGLÁBÓL VAN, egy kis része az épületeinek mór falú, * de négy dereka a lakóháznak cseréppel fedett. A Hajas utca 45. sz. házat Kedli Ferenc katolikus vallású „öreg" magyar szabó és jobbágy bírja. Egy szolgája és egy tinója is van. Feltehetően füstöskonyhás háza „mórból" készült. Kedli József Kapu utca 64. számú ház tulajdonosa „mezei gazda", azaz jó módú jobbágy, mivel 1824-ben az egyike a legtöbbet adózóknak (36 f. 45 x. Egy lóval és egy üszővel is rendelkezik, háza azonban csak „mór falú", füstöskonyhás, zsúp tetejű. Szomszédja, Seibold Sámuelné szűcsné és jobbágy. Az 1828-as összeírás szerint sem szolgálója, sem igavonó állata nincs, de háza teljes egészében téglából van mind cserép tetőre, két szoba-benyílóval és két kéményes konyhával, pincével ellátott. A közepesen adózók közé (30 f. 18 x) tartozik. A Kapu utcában az előző házak mellett, a 66. szám alatt Hutter János tímár mester, házas zsellér lakik. 38 éves evangélikus. Fiatal * A mór fal értelmezésére a kézirat lezárását követően bukkant rá M. Kozár Mária, akinek adatát hálásan köszönöm. E szerint Istvánfalvai Mérkli Ferencz gazdaságában 1822-ben volt egy „kis mórból épült" vagyis SZATZ pintze 1 forint értékű. VamL: Szentgothárdi Apátság iratai 1822. E forrásban a SONC, SZATZ szalmával kevert sár, azaz Fecskerakású falat takar.