Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

mesterségük után adóznak is. Az ÖSSZE NEM ÍRT KÉZMŰVESEK az itt lakó iparosok 44%-át, csaknem felét tették ki. Közülük kerülnek ki azok is, akik az adózó családfő testvérei, s bár családosak, mégis egy háztartásban élnek, vagy szülő-felnőtt házas gyermek, esetleg após-vő kapcsolat miatt egy házban laknak. Apa-fia kapcsolat lehetett Árthoffer Mihály (58 éves) kőműves pallér és Árthoffer Fülöp ács (34 éves) között; Donner Mihály (64 éves) mészáros mester és Donner József (29 éves) ifjú mészáros mester között. Testvérek voltak Gróf István és Gróf Ferenc 44, illetve 38 éves csizmadiák, egy házban lakott Krauthoffer Mátyás, Mihály és János, apa és fiai, akik asztalosok voltak, s apósánál lakik már 1827 óta Baldauf János „kolompár", aki Fantner János leányát feleségül véve e házba költözött. A városban található 324 épületből a nemes-, jobbágy- és zsellérházak, melyeknek tulajdonosai kézművesek, 140-et tesznek ki, ami 43%, azaz csaknem minden második ház iparos kezén van. A tűzkár által sújtott területen 706 ház áll. Ebből, ha a kézművesek özvegyét is e csoporthoz veszem, 80 iparos rendelkezik lakóépülettel, ami az itt élők mintegy 75 %-a. A 324 épület egyharmada (33%) égett el 1826 és 1834 között valamilyen mértékben. A város egyharmadát kitevő területen van ingatlan tulajdona a házzal bíró kézművesek több mint felének, 57%-ának, azaz itt a belső város déli felén KÉTSZER ANNYI KÉZMŰVESNEK VAN HÁZA, MINT A VÁROS TÜZEKTŐL MEGKÍMÉLT KÉTHARMADÁBAN. Ez az arány azt mutatja, hogy a város frekventált területe volt, ahol élénk kereskedelmi forgalom is le bonyolódott. A városrész kiemelt helyzetét jelzi az is, hogy a területén lévő katolikus egyház mellett iskola, vámház, sóház, valamint vendégfogadó is volt itt. Lakása van erre az állatorvosnak, a nótáriusnak, de az elmúlt évtized városbírói: Lencz Ferenc gombkötő a 38. sz., Gigler János kereskedő emeletes házban a 81. sz., Leitner András építész, kőműves mester a 98. sz., Czimber József a 111. sz. alatt laknak 1832ben. A 27 előljáró (belső, külső tanácsos) közül 12 fő (44%) e terület lakója, s közülük a fele: Arany Mihály szűrszabó, Házos Ferdinánd csizmadia, Sermon Mihály csizmadia, Leithner András kőműves, Mitli József csizmadia, Kedli Ferenc magyar szabó mesteremberek, ugyanakkor egy kivételével módos jobbágyok is. A város első ismert patikusa, Fekete György is a főtérhez közel, a Kapu utca 79. sz. ház tulajdonosa volt. Körmend mezőváros házainak csaknem felét tehát kézművesek tulajdonában találjuk. A társadalmi státusuk szerint közöttük 17 a nemes (13%), 47 a jobbágy (33%) és 75 a házas zsellér (54%). Ezek az arányok az anyakönyvi adatokkal egyeztetett, utóbbi időkben feltárt szerkezetet mutatják. Amit csupán az 1828-as összeírás adataiból tudhatunk meg, az a következő: a 76 kézműves közül jobbágy 18 (24%), házas zsellér 48 (63%), hazátlan zsellér 10 fő (13%), azaz az arányok is módosulnak. Az újabb kutatási eredmények adatai szerint a 47 jobbágy közül mindösszesen 17-et jelöltek meg mesterségük megnevezésével az 1828. évi összeírásban, feltehetően a töredéktelkesek közül, akik kiegészítő foglalkozásként az év bizonyos részén működtek kézművesként. Az adatok ennek azonban ellentmondani látszanak, mert a 13 jobbágy csizmadia közül az a hat, melyet mesternek ismernek el, egy kivételével azt vallja, hogy folyamatosan egész évben dolgozik. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a jobbágyi besorolás kevesebb iskolázást