Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

5. térkép. A kézművesek vallási megoszlása az anyakönyvi adatok alapján. A tűzkárt vallottak lakói, 1826-1834 között. 1. r. katolikus; 2. református; 3. evangélikus; 4. nincs adat (földműves, özvegy, nemes); 5. zsidó bérlő („zsidó zsöllér"); 6 bérlő („zsöllér"). A fent idézett rendelet negyedik pontja az 1769. évi Mária Terézia által kiadott erdőtörvényre utal, amit ezidáig úgy látszik nemigen tartottak be. Erről szólt ZENTAI Tünde is előadásában, amikor GÖNCZi-re és más korabeli szerzőkre hivatkozva megemlítette, hogy „a 18. század közepe után is jórészt a 20. század fordulójáig, az ország nyugati peremein, a kisnemestől a földművelőkig terejdő széles társadalmi réteg változatlanul fából épít, a boronaépületek egyhangúságát csak a talpas, favázas, sövényfonású építkezés elterjedtsége teszi kissé változatosabbá." A gyúlékony anyagból való építkezést, a zsúppal való tetőfedés megszüntetését azonban nemcsak Körmenden szorgalmazzák, hanem például a 19. század első felében még az akkor alig ötezer lakosú Szombathelyen is törvénybe foglalják. „A városi tanács már 1817-ben megtiltja az újonnan épülő házak zsúppal való fedését, 1843 szeptemberében pedig a közgyűlés elrendeli, hogy tíz év leforgása alatt minden szalmatetős házat cseréppel vagy zsindellyel kell befödni. A Honderű levelezője 1844-ben azt jelenti, hogy az ismétlődő tűzesetek miatti félelemtől indíttattva, a város a szalmás házak átfedelezésére három évig hitelben ad cserépzsindelyt... Ez időben állítanak az éjjeli őrök mellé külön tűzőröket a polgárok soraiból. A tűzbiztosok vezetése alatt álló tűzőrök két csapatot alkotnak: az egyiknek az emberei vörös tollat viselnek, s az oltás a feladatuk, a fehér tollas másik csapat a mentés munkáját végzi.

43 A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy itt is voltak hasonló módon megjelölt osztagok, de azt bizonyosan tudjuk, hogy az oltás szolgálatára lajtos kocsik álltak rendelkezésre, mert Körmend mezőváros 1832. évi