Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján
leromlott állapotú épületet az összeírok csak 55 ft-ra becsülték. A forrás Orczy Meszleni becsárát nem közli, de jó állapotát jelzi, miként a leírásból a jobb minőség is kitűnik. A kőfalas, keményfa padlású épület 2 szobára, 2 benyílóra, egy - külön kiemelve - kőfalakra, kőkeményre épített konyhára, egy kamrára, két istállóra és egy présházra tagolódott. Az első, ún. „öreg" szobát alápincézték. Az udvaron még egy szekérszín állott és egy cséplő pajta két pajtafiával. Ezek után joggal merül fel: ez utóbbi állapotát tekintve inkább lehetett volna residentionális épület, hisz az előbbi mellett csak egy szólt, a családi tradíció és összetartozás. 15 A mankóbüki Horváth család egyike a Vas, Sopron megyei birtokos famíliáknak. A család tagjaival többször is találkozhatunk mindkét törvényhatóság - sőt a 17. században Zala megye - tisztikarában. Mankóbüki Horváth Zsigmond a vagyonosztáskor a néki Tótkeresztúron, Szilsárkányban, Mihályiban (Sopron vm.) illetve Genesen, Sitkén és Asszonyfán (Vas vm.) jutott szétszórt részbirtokokat József bátyjának évi 50 ft (!) bérleti díjért átengedte. Az ingatlanokon épületek is álltak, melyekről az 1775. évi szerződés csak ennyit írt: ,,a' mi nemű épületeim vannak jó fedéllel, sárzással..." azokat a bérlő köteles megóvni, ha azokkal bármi történnék, saját költségén felépíttetni.' 6 Palkovits Mátyás és felesége, Nagy Terézia kúriája - miként a bérleti szerződés írja: „kastélya" - Uraiújfaluban állt. A pontosan meg nem nevezett építőanyagokból álló épület „fölül" három, „alul" két szobára tagolódott, s az utóbbihoz konyha, kamra, s pince és egy kis istálló tartozott. E házat a hozzá tartozó földekkel, jobbágyokkal, s azok szolgáltatásaival együtt végrehajtásként 1778-ban évi 180 ft-os bérletbe adták a Patyon lakó Guzmics Györgynek. 17 Vas megye birtokos nemességének otthonairól a fentieknél sokkal beszédesebb leírások is fennmaradtak. Lukafalvi Zárka Lajos és felesége, Lippics Julianna tanai - minden valószínűség szerint kőből és égetett téglából épült - residentionális kúriájában a két egymás melletti stukatúros szoba mellett egy ki bolthajtásos „szenelő" volt található, majd három egymásba nyíló szoba következett - mindegyikben zöld kályha -, melyek mellett „egy kis bolt", továbbá sárga kályhával ellátott tágas cselédszoba állott. Ez utóbbinak (?) tégla az alja, „s öreg fával stukatúr módjára (van D. P.) padlásolva"'.11 kőoszlopon álló bolthajtásos tornácon keresztül lehet a belső udvarra jutni, melynek a másik részén, a konyha végében három, téglaoszlopokon, gerendákon álló, deszkapadlásozással ellátott lóistálló állt. Mellette egy nagyobb élelemtároló kamra („életes ház") egy benyíló kiskamrával - mindegyik padlásozva. Ezt követte a szekérszín, majd újra egy bolthajtásos élelemtárolásra szolgáló kamra („spaiß Kammer"), ami mellett pince volt. Az épületsort egy patvariával együttlevő bolthajtásos konyha zárta le. A hátsó udvarban egy fából készült ökörállás és két lósitálló, a kertben pedig két fiókkal ellátott fapajta 15.SLActa orphanalia familiarum 4. cs. (Darás), Szombathely, 1789. dec. 15. 16.SL Acta orphanalia familiarum 7. cs. fasc. 1. No. 4. 17. VaML Szelestey cs. It. 5. d. Jobaháza, 1778. szept. 28. 18. VamL Árvaügyi iratok fasc. 2. No. 13. A családra, lukafalvi Zárka Lajos könyvtárára, műveltségi szintjére: TÓTH István György 1990. 245.