Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
KVASSAY Judit: Régészeti adatok a Zala megyei 15-16. századi háztípusokhoz
enyhén kiemelkedő dombon, a Telek-szeg dűlőben fekszik a lelőhely, 14 ahol a zalai mikrorégiós kutatások 15 keretében 1987-1992 között vezettem feltárásokat. A települést az írásos forrásokban Búzád-, majd Sárkány-szigetként szereplő középkori faluval azonosítjuk. Első ízben egy 1260-ban kelt oklevélben szerepel a falu neve a kiállítás helyeként. 16 A kanizsai vár előterében fekvő, a törökök portyázásainak és a végvári katonaság rablásainak egyaránt kitett település 1576-1578 között pusztult el. 17 Területe Hahót, Pötréte és Pölöskefo határába olvadt be, emlékét a Sárkány-sziget dűlőnév őrizte meg. A lelőhely legmagasabb pontján feltárt Árpád-kori templomot, illetve a mellette elhelyezkedő temetőt körülvevő árok közvetlen közelében egy nagyméretű, cölöpszerkezetes épület került napvilágra (2. kép). Az észak-déli hossztengelyű építmény 9 m hosszú, 5,5 m széles. Két oldalán hat-hat darab, 60-80 cm átmérőjű, 100-120 cm mély (a mai felszíntől mérve, miután a középkori járószintet nem lehetett megfogni) cölöplyuk helyezkedett el. Az északi és a déli oldal középtengelyében pedig egy-egy 1 m átmérőjű, 126, ill. 147 cm mély cölöplyuk volt. Az épület hossztengelyében, az északi oldal közepén lévő cölöplyuktól kiindulva egy 20-25 cm széles, sekély árkot bontottunk ki, amelynek aljába néhány centiméternyire 15-20 cm átmérőjű kisebb cölöpök mélyedtek. Az építmény keleti oldalának sarkainál egy-egy méhkas alakú vermet tártunk fel. A felmenő falaknak semmi nyomát nem találtuk - sem boronanyomok, sem a vázszerkezetet kitöltő falazatra utaló nyomok nem kerültek elő, továbbá hiányzik a tüzelőberendezés. Az építmény emelésének idejét nehéz meghatározni, mert a szelvények mélyítése, a cölöplyukak és a vermek bontása során kevés, apróra tört leletanyagot találtunk, keverten az Árpád-korból (12-13. század) és a késő középkorból (15-16. század). Abban a gödörben, ameiyet a déli oldal közepén elhelyezkedő cölöp ásásakor bolygattak meg, nem volt lelet; a két egymásba ásott gödör, melyekkel az épületet közepén húzódó árkot vágták át, szintén keverten tartalmazott Árpád- és késő középkori edénytöredékeket, így ezek sem segítenek a keltezésben. A legkésőbbre datálható kerámiaanyag alapján valószínű, hogy a 15-16. század folyamán készült épületünk. A föld felszínére épült, cölöpszerkezetes, a cölöplyukak elrendezése és mélysége alapján ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nyitott oldalú (a felmenő falak nyomainak hiányában ennek vélem) építményt gazdasági melléképületnek tartom. Valószínű, hogy nyitott szín, esetleg a termény tárolására szolgáló pajta, vagy inkább istálló funkcióját tölthette be. Környékén több kutatószelvényt is nyitottunk, de a hozzá tartozó házat nem sikerült megtalálni. 14. A lelőhely érdekessége, hogy a településtől mindössze 200 m-re északkeletre, a Pölöske-patak keleti partján az Árpád-korban épített földvár található, ami többszöri átépítéssel, bővítéssel az itteni ásatásokat vezető VÁNDOR László szerint 1600-ig állott. 15. Az MTA Régészeti Intézete és a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága közös régészeti kutatási programja, 1986-1994. A mikrorégiós kutatások keretében végzett ásatások eredményeinek publikálása várhatóan 1995 végén jelenik meg az Antaeusban. 16. ÁUO VII. 533. 17.1576: OL Die. conser. 54. kötet (Zala megye) f. 130a - Alsófakossal együtt másfél portával szerepel az adójegyzékben.; 1578: u. o. f. 176 - „teljesen elhagyott" megjegyzéssel írták össze.
