Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SABJÁN Tibor: Kemence és kályha együttese a Nyugat-Dunántúl parasztszobáiban

szobában kettős, míg a másikban egyedül álló tüzelőberendezés (vagy csak cserépkályha, vagy csak kemence) volt. A keveredés a falvakon belül is előfordult, ahogy ezt a már idézett 1733-as karakói árbecslésben láttuk. Itt a felbecsült öt ház közül egyben, Ravasz Jánoséban „Dunántúl való Tót formára" a szobában kívülfűtős sárkemence van.

25 A dunántúli tót itt természetesen vendet jelent, és csakugyan délebbre, a zalai vendeknél még századunk elején is kívülfűtős kemencék voltak a lakószobákban, de ezek oldalait már táblás csempékkel borították, belsejüket pedig boltozatosra építették, mint a JANKÓ János által felméretett perestói példányét, hiszen a sütés-főzés is a kemencében történt, tetejét pedig fekvőhelynek használták.

26 Elterjedésük délnyugati irányban egészen az adriai térségig követhető.

27 Az építésükhöz használt táblás csempék formája és díszítésmódja sok hasonlóságot mutat a vidék táblás kályháinak csempéivel (11. kép).

28 Maga a csempézett kemence azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha az egymás mellé épített kemence és kályha egyesítése révén jött volna létre. A tüzelőberendezések hasonlóságán túl azonban lényegibb egyezések mutathatók ki a lakóházak összevetése alapján. A központi bejáratú alaprajz, a kívülfűtős tüzelőberendezéssel ellátott szoba, a kemence nélküli konyha jelenti azokat az alapvető egyezéseket, melyek a térség ilyen típusú lakóházait összekapcsolják, ezen belül csak egy variációt - egy kiteljesedett variációt - képviselnek a kemencekályha együttessel ellátott lakóházak. 25.

STAHL Ferenc 1970. 153. 26. GÖNCZI Ferenc 1914. 22.; TÓTH János hagyaték: 1174 T 16/328.; T 38/150. stb. 27. TÓTH János 1966. 186-187. 28.SABJÁN Tibor 1991. 79.