Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SABJÁN Tibor: Kemence és kályha együttese a Nyugat-Dunántúl parasztszobáiban

3. kép. A perestói házban álló kemence keresztmetszete (JANKÓ János 1894. évi tanulmányútja során készült rajz). fordultak elő, és nem csak a vendeknél és a hienceknél, hanem más népcsoportoknál - így többek között a magyaroknál - is. A 18. század első feléből származnak azok az adatok, melyeket a Vas megyei Karakó faluban jegyeztek föl. Ide 1723-ban, jobbágyhelyekre árendás nemeseket telepítettek, akik a telkekre házakat építettek. Később a bérleti díjak felemelésekor nézeteltérés keletkezik az árendások és a földesúr között, ezért a földesúr „kibecsülteti őket", megfizetve a telkekre épített házak értékét. Az 1733-ban kelt házbecslésnél jelen vannak Bodó Imre és Lázár Farkas „faragó és ház építő emberek" is.

12 A jegyzőkönyvekből világos kép rajzolódik ki a házak tüzelőberendezéseiről és füstelvezetéséről is. Az első lakóházról megállapítják: „Horváth Péter Háza helyén lévén egy kályhás szoba, három eövegh ablakra cserén ajtóra az kiben az sütő kemenczeis belé szolghál, téglábul rakva ugyan á szobában egy kis szenelő, kíményes pitvarral együtt böcsültetet ad fi. 8 den. 30. " A második ház leírásában ez olvasható: „Vajai János helyén való épület: Legh elsöbenis vagyon egy kályhás szoba, három eövegh ablakra, deszka ajtóra, az mely szobában a sütő kemencze téglábul rakatot, bé szolghál, jól és csinossan megh lévén sározva, kéményes pitvarával edgyüt böcsültetet ad fi. 10 den. 50,...". A harmadik házról hasonlókat jegyeznek föl: „Ravasz Márton Háza helyén egy kályhás szoba két eövegh ablakra, 12.

STAHL Ferenc 1970. 152.