Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

M. KOZÁR Mária: A Vas megyei szlovén ház a századfordulón

A VAS MEGYEI SZLOVÉN HÁZ A SZÁZADFORDULÓN M. KOZÁR MÁRIA Az 1100 éve a Kárpát-medencében letelepedett magyarok különböző népeket találtak itt, melyeket vagy elűztek vagy beolvasztottak. A Kárpát-medence nyugati részét 900-ban hajtották uralmuk alá az itt élő szlovénekkel együtt. Az új határok a szlovéneket elszakították etnikai tömbjüktől, így nagyobb részük már az Árpád-kor végéig beolvadt a magyarságba.

1 A nyelvüket, etnikai öntudatukat megőrzők magukat és nyelvüket azóta is szlovénnek nevezik.

2 A magyaroktól a „tót, vendus-tót, vend (a német windischből), vendszlovén" neveket kapták, melyeket a trianoni békeszerződés (1920) előtt a „szlovén" szinonimájaként használtak. A „vend nem szlovén" elmélet az evangélikus vallásért és a Trianon előtti határokért való küzdelemben keletkezett. Az ún. „vend kérdés" tehát nem tudományos, hanem politikai kérdés. A tudomány nem vonja kétségbe a „vendek" szlovén voltát, a „Vend, Vendvidék" kifejezéseket történeti kategóriaként kezeli. A „vend" (magyarországi szlovén) egyébként olyan archaikus nyelvjárása a szlovénnek, mint mondjuk a „csángó" (moldvai magyar) a magyar nyelvnek.

3 A magyarországi szlovének tehát őslakosok. A többi nemzetiség a 13. és 18. század között (a török kiűzését követő nagy betelepedésig) vándorolt be az országba. A bevándorlások és telepítések következtében a történelmi Magyarország lakossága vegyes nemzetiségűvé vált. Az 1890. évi népszámlálás szerint Magyarország lakosságának 52%-a volt nem magyar nemzetiségű. Vas vármegye népességének is csak a fele volt magyar (50,56%). Legnagyobb lélekszámú volt a németség (32,36%) a vármegye nyugati felének hegyes vidékén. A horvátok szétszórt szigetekben laktak a Szombathelytől nyugatra és délre eső vidékeken, s az összlakosságnak 4,66%-át tették ki. A szlovének a vármegye délnyugati sarkában helyezkedtek el 47 080 lélekkel, vagyis 12,55 százalékkal.

4 A népszámlálás épület-statisztikai kötete szerint Magyarországon 1890-ben az 5,5 millió épületnek közel fele (47,77%) fa vagy fával vegyesen más anyagú volt. Harmada (29,%) vályog és sárépület, 14%-a kő- vagy téglaépület és 11%-a kővagy téglaalappal készült vályog- vagy sárépület.

5 1. KRISTÓ Gyula 1994. 653. 2. „ge/dja se Sióven, Slovènec, mi smo Slovènge, Slovènje, slovenski gucimo" = szlovén vagyok, szlovének vagyunk, - szlovénül beszélünk. 3. KOZÁR Mária, M. 1994. 428. 4. SZIKLAY János 1898. 12. 5. ÉPÜLET-STATISZTIKA 1893.