Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

ZIMÁNYI Vera: A nyugat-dunántúli és horvátországi nagybirtok és parasztsága a 16-17. században

-j s •^*"-*** \ (tockenhous) v \ o FehSor ^ \ J H o Szálának , \ (Schlaining) Rohonc \ (Rechnihf "| ~T)— Kőszeg a Großpetersdorfif í Szombathely 1 ' v

s ; 1 o Nèmetùjyâr (Gűssing) V \

t Körmend. Jszentgottha^rT^^ </tlagycsakány O Fehring ( i+2km- 48 km = 2016 km 3. térkép. A németújvári és rohonc-szalonaki uradalmak környezete. A fentiekből következik, hogy a földrajzi adottságok igen nagy mértékben meghatározták, hogy egy adott vidék lakossága mennyiben tudott lazítani az uradalomhoz fűződő kötelezettségei súlyosságán. A nyugat-magyarországi dombos-hegyes vidék Soprontól Rohoncig kiválóan alkalmas volt bortermelésre; ez a körülmény e térség felvirágzásához nagyban hozzájárult. De annak is döntő jelentősége volt, hogy egy adott vidék milyen sűrű városi, mezővárosi hálózattal rendelkezett. E körülmények bemutatására két térképvázlatot csatolok (3-4. sz. térképek). A Batthyányak rohonc-szalonaki és németújvári uradalmai hegyes-dombos