Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században

A gazdasági, szociális változások, továbbá a vidék urbanizálódásának eredményeképpen többszintessé váló, és széles utcai homlokzattal épülő házak terjedése napjainkban is követhető. Felsőőrön (Oberwart) és Gyanafalván (Jennersdorf) a századfordulón még ritkaság számba mentek az emeletes házak. A felsőőri Fő utca csak a két világháború közti periódusban épült ki (1939-ben nyert a mezőváros városi rangot), az emeletes házak azonban csak az elmúlt 40 évben szaporodtak meg. Egy községi határozat arra utasította a főtéri háztulajdonosokat, hogy házukat emeletessé alakítsák át, hogy ezáltal a tér korszerű, modern megjelenést nyerjen, A kétszintes ház a burgenlandi térségben tehát logikus fejlődési fázisnak tekinthető, amennyiben a mezővárosok építészeti fejlődését is tekintetbe vesszük. 4. Újabb háztípusok A magastetős ház A keresztalaprajzú magastetős házforma már néhány évszázada meggyökerezett az európai építészetben és a néprajzi szakirodalomban saroktornácos háztípusként ismert. Az uradalmi alkalmazottak és mezőgazdasági munkások egy és két család számára épült házainál különösen alkalmasnak bizonyult a magastetős házforma.

35 Amikor a 30-as években a külvárosi házak megjelentek, ez a házforma Ausztria gyári munkásai számára is különösen alkalmasnak bizonyult, mivel a lakótelepi házakat egyszerűen, drága, speciális építőanyagok és berendezések nélkül kellett építeni; fürdőszoba nem volt, a WC a gazdasági részen kapott helyet. A gazdasági rész annyiban fontos volt, hogy a zöldségtermelés és aprójószágtartás hozzásegítette a peremvárosi lakosságot krízisektől mentes, biztosabb életvitelhez.

36 Ilyenforma lakótelepi házak a két háború közti időszakból elszórtan Burgenlandban is találhatók. A négyzetes alaprajzú, magastetős ház a háború utáni első évtizedekben is életképesnek bizonyult, mégpedig nemcsak Németországban, minthogy ez volt a legegyszerűbb, legolcsóbb és legracionálisabb házforma, „az ésszerűség kifejeződése". Ezt a háztípust mindenütt megtalálni Ausztriában és Németországban, Bécs peremkerületeiben és Burgenlandban egyaránt. Néhány, Arthur HABERLANDT által regisztrált paraszt- és zsellérház helyén a háború után ugyancsak ez a burgenlandi tájon új háztípus épült. Az építtetők többnyire munkások, alkalmazottak, ritkán gazdálkodók. 35. Erre vonatkozóan Id, MAYER, Vera 1993. 66-68. 36. Németországban a Harmadik Birodalom építő- és lakáspolitikája sokban hozzájárult ennek a típusnak a továbbfejlesztéséhez a peremvárosi kis településeken. A családi házak építését a politikai-ideológiai háttér is elősegítette, amennyiben elfordultak a „vörös"-nek tartott városi kommunális építkezéstől, és a városellenes családiházas építkezést szorgalmazták (TEUT, Anna 1967. 251., 255-256).