Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BOTOS Gábor: Előszó

gítésére. A fenntartás, megújítás lehetőségei ma még meglehetősen szegényesek, legtöbbször a tiltás és parancsolás eszközeivel akarjuk értékeinket megvédeni, pedig a tanácsadás, útmutatás is nélkülözhetetlen, ha pedig a népi építészet még meglévő értékeit a nemzeti kultúránk részének tekintjük, akkor az anyagi támogatás sem maradhat ki a védelem eszköztárából. Túl kellene lépni már a merev „védett vagy nem védett" kategorizáláson is, hiszen kisebb településeinken vagy településrészeken sokszor nagyobb értéket képvisel a települési karakter, mint egy-egy önálló épület vagy védett építmény megóvása. Nagyon fontosnak és jelentősnek tartom, hogy a településeken megújult és megerősödött a helységek eredetét, múltját kutató honismereti munka, hiszen ha a falu, város lakói megismerkednek elődeik életével, a kor tárgyi emlékeivel, felébred érdeklődésük közös múltjuk iránt is. Könnyebben vonhatók be abba a munkába, amely a népi építészet megmaradt elemeit megőrzi, könnyebben található olyan új és hasznos funkció lakóépületeknek, gazdasági épületeknek, amely hosszú távon megőrzi e létesítményeket. A győri tanácskozásnak különös fontosságot és jelentőséget ad az, hogy e viszonylag nagyobb terület, a Kisalföld több néprajzi és földrajzi tájegységet ölel fel. Ez kitűnő alkalmat adhat arra, hogy a résztájegységek feldolgozásán és bemutatásán keresztül láthatóvá váljon, hogy a kisalföldi kultúra, hagyományok és építészet milyen színes, változatos, sokrétű részterületekből tevődnek össze. Ez a tájegységi kutatás összhangban van a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat azon szándékával, hogy felkutassa térségünk humán értékeit, azok történelmi előzményeit, amelyeket a ma embere nemcsak regisztrálhatja, hanem felhasználhatja környezete civilizációs-kulturális szintjének emeléséhez. S ahogy a kisalföldi népi építészettel folyó kutatások magukban foglalják a Szigetköz, Rábaköz, Hanság, Fertő-tó környékén túllépve a burgenlandi és csallóközi emlékek feldolgozását is, ugyanúgy szükség van az építész szakembereken kívül a régészek, történészek, levéltárosok, szociológusok, néprajzosok munkájára. Bízom benne és kívánom is e konferenciának, hogy tovább gazdagítsa a Kárpát-medence népi építészeti emlékeinek tudományos feldolgozását, bővítse az e témában fellelhető tudományos információs anyagot és minden bizonnyal új lendületet adjon itt a megyénkben is egy összefogottabb tematikus kutatásnak. Megköszönöm a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak és a GyőrMoson-Sopron Megyei Múzeumi Szervezetnek, a győri Xantus János Múzeumnak a konferencia gondos megszervezését, hasznos tanácskozást és szabad idejükben kellemes győri tartózkodást kívánok vendégeinknek. Győr, 1993. május 24.