Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

ASKERCZ Éva: Barokk út menti szobrok Északnyugat-Magyarországon

5. kép. Ecce homo - „búsuló Krisztus"-oszlop. 6. kép. Nepomuki Szt. János-szobor, 18. század második fele. Fertőboz 18. század közepe. Pinnye zolások között az ún. „Gnadensthul" típust követik, amelyen az ülő Atyaisten az ölében fogja a Krisztus keresztjét és lábainál van a szentlélek galambja (3. kép). Ez a megformálás a „Grande Art" szobrain is teljesen azonos. Mint ahogyan ugyanilyen kész ábrázolási formát találunk a Smerzensmann-ok és Piéták esetében is. Az egyéni vonás e szobrok esetében az oszlopraállításban, illetve magának az oszlopnak kialakításában rejlik (4-5. kép). Van az emlékanyagnak egy olyan csoportja is, amely közelebb van a népi gondolkodásmódhoz, a népi barokk hitvilághoz, ezek a különféle védőszenteket megformáló alkotások és az ún. pestisemlékek. A segítő szentek közül a legtöbbször a tűztől védő Flóriánt vagy az állatok és mezők védőszentjét, Vendelt, illetve Donátot látjuk ábrázolva. Az előbbiek gyakrabban szerepelnek a falvak területein vagy házak oromfülkéiben, az utóbbiak pedig a határban, vagy a legelőre, mezőre vezető dűlőutak mentén. Hidak, folyóvizek és malmok mellett legtöbbször ott találjuk Nepomuki Szt. János szobrát. E szobrok nagy száma vidékünkön azzal függ össze, hogy tiszteletét az osztrák császári udvar szorgalmazta, őt szinte háziszentjeként tisztelte. Mivel mártíromságát vízben szenvedte, ezért állították szobrait vizek mellé. A védszentek szobrainak felállításában a katolikus és a babonás hiedelmek együttes hatását figyelhetjük meg (6. kép).