Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

PERGER Gyula: Képoszlopok a Kisalföldön

hiszen ezek egy-egy formai jegyéből adódnak. Területünkön a képoszlopok legtöbbször 3-4 m magas, négyzetes hasáb alakú, faragott kőből vagy téglá­ból épített monumentumok, melyek gúlában záródó tetejét faragott vagy ková­csoltvas kereszt koronázza. Az oszlopok közepén vagy felső harmadában az útra néző oldalon mindenképpen, de sokszor mind a négy irányban szobrok és képek elhelyezésére szolgáló, kis fülkék találhatók. A téglából épített, vakolt oszlopokat fehérre meszelték, de gyakran a faragott kőből készült kép­oszlopok felfrissítését is meszeléssel oldották meg. így érthető hát a külsőd­leges jegyek alapján használt oszlop, kereszt, kép elnevezés, melyeknek jelzői az építmény színére, a rajta/benne elhelyezett képre, szoborra, az állít­tatóra, vagy a monumentum helyéül szolgáló határrészre utalnak. Két, az irodalomban használt képoszlopokra vonatkozó, s némileg a népi nyelvhasz­nálatban is nyomot hagyó elnevezés, a Kőlámpás és a Győri kereszt már nem ilyen egyértelmű. E nevek történeti, vallástörténeti hátterének megvilágításá­val választ kaphatunk a képoszlopok történetének és elterjedésének néhány kérdésére is. A soproni Kőlámpások WEISS, Karl már 1857-ben felhívta a figyelmet a Sopron határában álló középkori - sokáig ismeretlen rendeltetésű - kőépítményekre. 8 Később RÖ­MER Flóris és BUNKER, J. R. is megemlékezik róluk. 9 A „Kőlámpások" első összefoglalása CSÁTKAI Endre érdeme, kinek történeti, művészettörténeti adatai alapján, 1941-ben CSEMEGI József világított rá a tabernákulumos kőoszlopok lehetséges funkciójára. 10 Sopron városában több középkori keresztről is tanúskodnak levéltári for­rásaink. 1455-ben egy gyilkosságba keveredett polgár, bűnbánata jeléül, fo­gadalmi keresztet állíttatott. 11 1508-ban, István, soproni mészáros végrende­letében meghagyja feleségének, hogy halála után az asszony javíttassa meg a város kőkeresztjeit. 12 A reformáció megerősödése folytán azonban a már fennálló keresztekkel oly mostohán bántak, hogy a pusztulásnak kitett út menti keresztek ügyét még az 1652. évi országgyűlésen is felemlítették. 13 Ezen intelem hatására újították meg aztán négy év múltán - a négy, még ma is álló középkori monumentum egyikét-, a Pihenő-keresztet. u Mivel forrásaink nem utalnak a „keresztek" formájára - néhányat nagy biztonsággal kizárva - a 8. WEISS, Karl 1857. 321. 9. RÖMER Flóris 1869. 261.; BUNKER, J. R. 1902. 1-16. 10. CSATKAI Endre 1928; CSEMEGI József 1941. 11. HÁZI Jenő 1925. 73. 12. HÁZI Jenő 1930. 254., 355. 13. VANYÓ Tihamér 1928. 107. 14. GAMAUF, Teophil kéziratát idézi CSATKAI Endre 1956. 430.

Next

/
Oldalképek
Tartalom