Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön

15. kép. Landhoffer Mihály ravazdi szárazmolnár vízimalomterve 1835-ből. Pannonhalmi Levéltár. 97/1835. Rábapordány: a templom mellett egy széles telken (telekszám nélkül) különálló, T-alakú épület a lakóházak és pajták között. Alulhajtós szárazmalom E vizsgálat eredménye: a Kisalföldön épült szárazmalmokat a lakóházak sorába, annak egyik helyiségébe építhették be, kisebb méretűek lehettek, hiszen nem igényeltek az alföldiekhez hasonlatos speciális épületeket, bár szerkezetük az épület szerkezeti elemeivel itt is kapcsolódhatott. Ilyen a csapodi szárazmalom, amely a soproni múzeum állandó kiállításában fel is van állítva. A szárazmalmok alulhajtó típusához tartozik, annak egyetlen megmaradt példánya. A meghajtó állat a nagykerék körül jár, a nagykerék vertikális fogazatú, s egy fekvőtengely segítségével hajtja meg az őrlőszerkezetet. A malom feltehetőleg az 1840-es években, valószínűleg lisztelő malomként épült. Akkor még az udvar hátsó részében, külön kis épületben állt, majd a lakóház átépítése után került be a kisszoba utáni helyiségbe a malomház és a „kerekesház". Az emlékezet szerint darálóként működött a malom, hiszen az 1888. évi „molnár ipart" folytatni szándékozó kérelmére