Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön

9. kép. A tallósi cölöpös vízimalom. A galántai Honismereti Múzeum kiadványából. (Szerk.: IZÓF József) vámot kértek. A hajómolnárok még egy ideig állták a versenyt a modernebb malmokkal szemben, sokan hengerszéket tettek a malomházba, egyéb kiegészítő berendezéseket vásároltak (triőr, szitakészségek stb.). Mindezek ellenére az 1930-as évekre eltűnt az utolsó hajómalom is a Dunán. Néhány hajómalom-modell kivételével nem maradt tárgyi emlék a kisalföldi hajómalmainkról. A csallóközi Duna-ág partra épített hajómalmai nyújthatnak támpontot arra nézve, milyen lehetett szerkezetük, méretük, berendezésük, bár áttelepítésükkor minden bizonnyal alakítottak is rajtuk. A dunai hajómalmok kis formai eltéréssel végig a folyó mentén hasonlóak lehettek: a házhajó Győr környékén, s attól, lejjebb magas orr- és fartőkés, hasonló formájú a kishajó is (6. kép). Pozsony 17. század végi metszetén a házhajó és a völgyhajó lapos építésű, hasonló a nyugat-európai hajómalmokhoz (7. és 8. kép). Ennek oka HANUSIN, Ján szerint valószínűleg a Duna szakaszjellegében Keresendő: felső szakaszán, mélyebb mederben kisebb a hullámzása, míg középső szakaszán, a szélesebb mederben nagyobb, így a hullámtörő magasabb tőkék építése indokolt. Ugyanígy a Duna-meder szélcsendes avagy szélnek kitett volta is hatással volt a hajómalmok formai megjelenésére.