Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

FAZEKAS István: Plébániaépület a Kisalföldön a 17-18. században írott források tükrében

szélén, a Fertő-tó keleti partján (llmic, Pomogy, Bánfaivá, Válla) 1780/81-ben („ex luteis tegulis, ex incoctis tegulis").™ Tetőfedő anyagként a Hanság és a Rábaköz vidékén zsindely mellett a helyi adottságokhoz alkalmazkodva nádat használnak. Az átlagos plébánianagyság itt is 2 + 1, azaz két szoba a plébánosnak, egy a személyzetnek, illetve 3 + 1, ha káplán is van. Az 1766-ban lakhatatlannak minősített csornai plébánia renoválását elrendelve a vizitációs jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy milyen legyen az új plébánia. E szerint két szoba építendő a plébánosnak „e solidis materialibus", az egyik legyen boltíves, a másik pedig „tabulatum seu cum stucatura" készüljön. Egy szoba legyen a káplán számára „ex bonis materialibus". Legyen továbbá egy boltíves konyha, egy istálló négy ló számára, egy másik istálló a szarvasmarháknak (hat ökör és a tehenek), kocsiszín. Mivel a személyzet szobája jó állapotban van, azt nem kell bántani, mint ahogy nem igényel javítást a pajta sem.

11 Lényegében 1830/1831-ben is a 2 + 1, illetve a 3 + 1 szobás nagyság volt a jellemző, esetleg egy-egy szoba erejéig történt bővítés. Változás történt azonban az építőanyag terén, az égetett tégla vált az uralkodó építőanyaggá. A 18. századi források alapján a melléképületekről is elég pontos kép alkotható. Ami azonnal szembetűnő, hogy a lakóháztól eltér az anyaguk, azaz míg a ház már szilárd anyagból, kőből vagy téglából készül, addig a melléképületek anyaga kevésbé volt maradandó. Például Középpulyán 1781-ben amíg a plébánia kő, addig a kamra (dispensa), a kocsiszín agyag (exluto), a csűr fa, szalmával fedve. A szobákon, kamrán, konyhán túl pince (az esetek egy részében boltozott), csűr, istálló (külön a szarvasmarháknak, külön a lovaknak), néha disznóól és kocsiszín (már főleg a 19. században) tartozott a gazdasági épületek közé. A székesegyházi és komáromi főesperességben lényegében csak a 18. század első harmadában kezdett gyökeret verni a katolicizmus. Első alkalommal 1698-ban vizitáltak a székesegyházi főesperességben, ahol mindössze három katolikus pap működött ekkor, ellenben 12 plébániaépület szerepelt a jegyzőkönyvben. Ezek a részben lakatlanul pusztuló, részben iskolamesterek által lakott épületek egykor protestáns lelkészek otthonai voltak. Többségük10. A vidéken akad néhány nagyon rossz állapotú plébánia, így például a tétényi, ahol 1780-ban az egyetlen szoba is lakhatatlan állapotban van, mivel esős időben beázik a tető: „tempore pluvio aquis pluvialibus per pavimentum stillantibus". MOL P 159 III. A. 11. „Modus domus parochialis Csornensis aedificandae: 1. Parochus habeat pro sui persona cubicula 2, unum tabulatum seu cum stucatura, alterum fornitum ex solidis materialibus. 2. Pro capeilani unum cubiculum ex bonis materialibus cum trabíbus. 3. Cameram unam ex bonis materialibus fornitam. 4. Culinam unam ex bonis materialibus fornitam. 5. Stabulum unum pro quatuor equis. 6. Stabulum aliud pro sex bobus et vaccis. 7. Receptacula curruum. Cubiculum familiae, cum sitin bono statu, reparatione non indiget, prouti horreum in pristini statu interim relinquitur". MOL P 159 III. A.