Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
DOMINKOVITS Péter: Kisnemesi lakóházak, gazdasági épületek Győr megyében a 19. század első felében
ben kamrákkal, istállókkal bővítik. Ezt szinte mindenütt szálastakarmány tárolására alkalmas szín egészítette ki. Az így kialakult épületegyüttest egységes, összefüggő, azonos gerincmagasságú tetőszék fedte le. Ez nemcsak a paraszti építészet jellemzője volt, e helyi építési hagyomány a kisnemesi lakóés gazdasági épületek építését is jellemezte, azok a parasztokéhoz hasonlóak voltak, formailag nem különböztek, csak a gazdasági épületek száma utalt a különböző jogi, vagyoni lakosságra. 26 A kisalföldi lakóház alaprajzi vizsgálatánál kiemelte, a házak tagolása szoros összefüggésben van a társadalmi, gazdasági helyzettel. 27 A levéltári források is erre mutatnak, azaz egy bizonyos vagyoni szint alatt - mely a curialisták felső része és a birtokos nemesek között nehezen megragadható - a jogi különbség ellenére nemes és nem nemes között az egykori építkezési gyakorlatban az építőanyagok, a szerkezet és a forma tekintetében alapvető különbség nem volt. E jelenség általánosabb elterjedtségét hangsúlyozta VARGHA László, az egykori nemesi községben a Vas megyei Nemesbődön készült vizsgálata is, ahol a kisnemesi, paraszti lakóházak, gazdasági épületek azonos építőhagyományára, rokon fejlődésére mutatott rá. 28 Az előadásban már korábban is érintettem a kisnemesi és nem nemesi építőgyakorlat azonosságait a történeti Győr megyében, levéltári források alapján. Érdemes ezt más szempontot tekintve is tovább mélyíteni, hisz a megyének nem volt tiszta nemesi települése, különböző jogi státusú, eltérő vagyoni állapotú csoportok laktak együtt, így számolni kell a kölcsönös egymásra hatásokkal. Az egyezésekre, s a különbségek lehetőségeire is, az alábbi két házbecsű kiválóan utal. Közzéadásuk előtt meg kell jegyeznem, ez az összehasonlítás egyben végletességet is magában rejt, hisz a curialista Fejér Péter becsűje mellett Kaptsándi Mihály házaszselléré áll. A két forrás egyazon településről, Gyomoréról származik, s az azokban szereplő összegek csak tájékoztató jellegűek, a két időszak közötti infláció, pénzváltás miatt a következetlen megfeleltetésektől tartózkodni kell. 29 A forrásokat a pontos levéltári lelőhelyre utalva, a mai helyesírási szabályokhoz igazítva, tömörítve építem csak be az előadás fő szövegébe. a./ Nemes Fejér Péter házának becsűje, Gyömöre, 1817. június 18. 30 - szoba-konyha-kamra (osztatú ház - D. P. (20 öl fal) 100 ft - a szoba előtt kiskamra, padlással együtt 30 ft -istálló és akolfalak 27,5 öl 110 ft 26. FILEP Antal 1959. 31-34. lev.; FILEP Antal 1969.99-126. lev.; FILEP Antal 1973. 312-317., 319.; FILEP Antal 1976. 257-259., 261. 27. Ld. 26. sz. jegyzet, illetve passim, hasonló, a vagyoni állapottól függő lakástagolódást ír le a történeti Gömör megyéből: CSERI Miklós 1987. 35., 80., 87. 28. VARGHA László 1972. 467. 29. A levéltári források elemzéséhez kiváló kézikönyv: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. -a vizsgált területhez: 16., 20., 39-42., 51-52., 61-64., 74-81., 95. 30. GyL tvsz. ir 144. cs. No. 569.
