Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

WOLFGANG Gürtler: Házkutatás Észak-Burgenlandban (A kutatás mai állása és tendenciái)

2. kép. Falusi utca (Fő utca?), Válla, 1938 előtt. BLM Fotógyűjtemény: 9 499. stadt) vidéken volt kedvelt-, Dél-Burgenlandban csak faházak alapozásához használták. Burgenland északi részén a vert falú házak („gesatzte Häuser") terjedtek el leginkább, a boronafalas építkezésmód az erdőkben gazdag délen volt jellemző. (. . .) Északon, a Fertő-tó környékén, a házak fedéséhez szalma helyett nádat használtak. Különösen szép példái ennek a Fertőzug mára majdnem teljesen eltűnt talpas szerkezetű pajtái, hatalmas, a földig leérő nádtetejükkel. A pajtáknál egykor a sövényfal is használatos volt, ami a házak egy részénél is előfordul az oromzat lezárására. Már a 19. században megjelent, mint új építőanyag, a vályog, majd később az égetett tégla is, melyek századunk 60-as éveiig majdnem kizárólagos építőanyagai maradtak a lakóházaknak. Ha csak ezt nézzük (eltekintünk tehát a telekformáktól), akkor a korábbi időszakra egy viszonylag egységes kép rajzolódik ki: Oromzatukkal az utcára néző, földszintes kis házak szalmával (illetve náddal) fedve, amelyek hosszan elnyúlnak, mivel az istállók rendszerint a háromosztatú lakóházhoz épültek hozzá. Ennek a »hatul zart« (azaz nem átjárható) háznak a közepén volt a pitvar (Vorhaus) és a füstös konyha (Rauchküche = valójában szabad kéményes konyha, kéményalja) a nyílt tűzhellyel. Utóbbi gyakran boltozott volt, s a pitvartól kezdetben csak egy füstgerenda választotta el. Az utca felé az első szoba csatlakozott hozzá a »füstös konyhából « (schwarze Kuchl) fűtött cserépkályhával, az ellentétes oldalon pedig egy tárolóhelyből alakult kamra vagy hátsó szoba. Ehhez csatlakozott - közvetlen átjárás nélkül - az istálló, mely-