Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

WOLFGANG Gürtler: Házkutatás Észak-Burgenlandban (A kutatás mai állása és tendenciái)

J. R. BÜNKERrel ellentétben HABERLANDT, A. „Burgenland ház- és udvarformáit" „frank középnémet" eredetűnek tartja, leírást is ad róluk, miközben ugyancsak a „keskeny udvar" megjelölést használja.

4 Jóllehet „A Burgenland néprajza" c. műve összefoglalásként értékelhető, 1951-ben megállapítja, hogy BUNKER „előmunkálatai" a „parasztházak kutatásához" Burgenlandban „lerakták az alapot, amelyre a továbbiakban építeni kell, ha a hazai építkezés kialakulásának megismerésére törekszünk." Továbbá abban látja a „módszertanilag megalapozott házkutatás" „első feladatát", hogy „ az eddigi pont- és vonalkutatáson túl a ház és udvar individuális korát, a jelenlegi épületállományra vonatkozóan, lehetőleg az egész tartományban feltárják. "

5 HABERLANDT, A. törekvései e szerint már nem az eredet kutatására irányultak -, mely számára tisztázottnak tűnt -, hanem a fejlődéstörténetre, (a „kialakulási folyamatra"), amit a továbbiakban fertőmeggyesi (Mörbisch) házak példáján („Nyugat-magyarországi kiugró tornácos házak") taglal. Helyi házformákra való kisebb utalásoktól eltekinve, amelyek többnyire tanárjelöltek dolgozataiban jelentek meg, HABERLANDTnak a kiterjedt állományfelvételt szorgalmazó felhívása nem vezetett jelentősebb munkálatokra. Ezzel a házkutatás első szakasza - legalábbis Észak-Burgenlandban véget ért. (Dél-Burgenlandról 1981-ben jelentek meg SIMON, Franz 1984ben; L. J. és L. V. TÓTH terjedelmes és mindenekelőtt adatgazdag publikációi.)

6 2. Az 1968 utáni időszakot egyrészt a házformákról szóló nagy összefoglalások, másrészt új kérdésfelvetések fémjelzik. Az előbbieknek természetszerűen már korábban megállapított és leírt típusokra kellett korlátozódniuk, az esetleges kisebb eltéréseket nem vették figyelembe. TOMASI, E. az északburgenlandi udvartípusokat - és most csak ez érdekes - így jellemzi: „A szorosan beépült falvakban az alig 20 méter széles telkeken elsősorban a török háborúkat követő időkben megjelenő és egységes építészeti képet nyújtó soros (Streckhof) és „horgas" udvarok (Hakenhof = keresztcsűrrel záruló, L-alakban beépített udvar) tűnnek fel, utcai oromzatos, egyszerű házakkal. A teleposztódások főként a borvidékeken gyakran különleges hosszú épületkomplexumokat eredményeztek. A pince és a présház - Alsó-Ausztriával ellentétben - rendszerint a beltelken találhatók, utóbbi többnyire a kiugró tornác folytatásában, mégpedig úgy, hogy a felette fekvő kamra-, valamint magtárrész vagy a »hátsó szoba« egyfajta félemeletet képez. Speciális formát képviselnek az először BUNKER, J. R. által részletesen kutatott „Nyugat-magyarországi kiugró tornácos házak", amelyek mindenekelőtt Fertőmeggyesen (Mörbisch) és Okán (Oggau) maradtak fenn: a konyha előtti, rendszerint zárt tornác helyére itt a ház testébe, annak feléig behatoló 4. HABERLANDT, Arthur 1935. 17. 5. HABERLANDT, Arthur 1953. 33. 6. SIMON, Franz 1981.; TÓTH, Ludvig Josef-TOTH, Ludvig Valter 1984.