Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

ható építményekről volt szó a Kisalföldön, hanem rakott sárfal, égetetlen és égetett téglafal, nádfal, téglával vegyes kőfal kivitelezéséről, bonyolult boltozatokkal és tetőfedési módokkal. Mivel a bontás és kutatás után kevés eredeti építőanyag állt, állhatott az újraépítés rendelkezésére, kompromisszumokat kellett keresni a minél nagyobb mérvű hitelesség, a bontási tapasztalatok alapján nyugvó rekonstrukciók és az építménymásolatok érdekében.

8 A megoldandó feladatok érzékeltetésére az égetett téglafal visszaépítését hozzuk. A helyben égetett monogramos és évszámos bogyoszlói téglákat nagyrészt hiába szállíttattuk a ház újraépítéséhez, mert szétmállottak: annyit tudtunk beépíteni, amennyi a folyosó padlóburkolatához elegendő lett. így méret- és anyagazonos új téglákat kellett legyártatnunk. Ilyen és ehhez hasonló kérdések napi gondjai között alakult ki az az építési gyakorlat, ami az eredeti anyagok és technikák lehető megőrzése mellett (tetőszerkezeti elemek, nyílászárók, tüzelőberendezések, beépített tárgyak) a kiválasztott építési-bemutatási korszaknak megfelelő új, de anyagés technikaazonos elemeket használt fel. Ezt az eljárást 1976 után fokozottan tudtuk érvényesíteni, amikor is az építést a múzeum saját, specialistákká kiképzett szakembergárdája oldotta meg.

9 Közben a néprajzi és építészeti tervezés is folyt. Az utcasor keleti oldalát záró győri tőzsérház megszerezhetetlensége miatt kimaradt. Ez az épület az árvízmentesítések révén meggazdagodott, szemtermelő-áüattartó család építészeti és tárgyi világát mutatta volna be. E telek helyére a süttöri oldaltornácos gazdaház került, fűrészfogas beépítéssel. A völcseji kisparaszti, pajtával összeépített lakóház az L-alaprajzú, rangos épületek „javára" nem került áttelepítésre, továbbá hogy az ipari létesítmények elhelyezésére több hely maradjon. Ugyancsak a nyugati oldali utcasorban nem épült meg a markotabödögei lakóház, bár bontása és dokumentálása megtörtént. 1978-ban úgy döntött a Tervtanács, hogy a hajlított ház falszerkezete, alaprajzi osztása és az egyes helyiségek funkciója nem állítható vissza egyértelműen. Helyé";? a Szigetközből az ásványi barokkos oromzatú házat telepítettük át.

10 A fenti építménycserék és változtatások nem érintették a tudományos koncepció lényegét. Az egyes telkek kiegészítő építményei (kutak, disznóólak) bontások és terepmunkák között folyamatosan kerültek meghatározásra. Fokozottan vonatkozik ez a szakrális objektumokra, melyeket 1980-1985 között jelöltük ki (3-4. kép).

11 A kivitelező munka sokrétűbbé válása egyre több néprajzi és építészeti 8. A két németek lakta háznál méretezésben és tervezési problémák is adódtak, amelyek ismétlődését sikerült megszüntetni. 9. A múzeum építményeinek kivitelezését 1970-1976 között az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei végezték. 10. A markotabödögei lakóházak a bővített alaprajzú építmények korai alakulását, helyi változatait képviselik a Tóközben, valamelyik még meglévő példányát érdemes lenne helyben megőrizni. 11. Az összevethetőség érdekében lásd a véglegesnek tekinthető (1992) építménylistát: BALÁZS György 1989. 68-69.