Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

2. kép. A kisalföldi épületcsoport telepítési terve, 1972. (RUSZTHY Zsolt rajza) 1. győri lakóház, 2. bogyoszlói lakóház, 3. mosonszentpéten lakóház, 4. harkai lakóház, 5. rábcakapi lakóház, 6. halászi vagy markotabödögei lakóház, 7. undi lakóház, 8. völcseji lakóház, 9. tápi lakóház, 10. alszopori harangláb, 11. faluszéli szobor menete a szakirodalom számára sem lezárt.

7 A múzeumba tervezett, illetve megvalósult építmények az archaikus szerkezetek (nád-, föld- sövényfal; kontyolt, ágasfás-szelemenes, nádazott tetők; kiugratott konyha, kemencés tüzelők stb.) bemutatása mellett a 19. századi, kistáji elkülönülésben is megfogható eltérésekre tette a hangsúlyt. Ez az égetetlen és égetett tégla, illetve kőfalú, többszörözött alaprajzú, zárt tüzelős építmények számában is megmutatkozott. A Rábaköz, Tóköz, Sokorói-dombság, Fertő-táj és Szigetköz kistájakat képviselő porták mellett helyet kaptak a kaj-horvátok, a mosoni katolikus németek és a Sopron környéki evangélikus németek telkei is. A nemzetiségi szempont érvényesítésénél nem is az építészeti különbségek adták a fő érvet, hanem a lakáskultúrában megmutatkozó eltérés, illetve sokszínűség. A néprajzi munkát kezdettől fogva átszőtte az a törekvés, hogy a gazdasági és polgári „fejlődés" tárgyiasult szálait kibogozza, és azokat technikatör7. FILEP Antal 1970.330-340. ; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987.168-169. Legújabban: DÁM László 1992. 154-156.