Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

bák ténylegesen olyan hátrányok, amelyek a levont következtetések minőségére igen erőteljesen kihatnak. A magyar és a szlovák középkorkutatás állapotát jól jellemzi, hogy a 87 feltárásból csak 36-ot tudtam elemzéseimhez felhasználni,

44 mert a többi 51 esetben vagy nem sikerült az objektumokat kielégítő mértékben megfigyelni, illetve dokumentálni, vagy pedig maga a feltárás még közöletlen.

45 Még ennél is kedvezőtlenebb számadatot kapunk, ha összehasonlítási alapként nem a telepfeltárások, hanem például az ezeken kibontott veremházak közlési arányát vesszük alapul. A szakirodalomban néhány szavas utalás szintjén már legalább 250 Árpád-kori lakógödör feltárásáról értesülhetünk, alaprajza és leletanyaga ezzel szemben csak 38-nak jelent még meg. (Tanulmányomban e számot természetesen kiegészítettem az M1 -es autópálya leletmentései során eddig kibontott mintegy 45 veremházzal.) Bizonyos tendenciák azonban már a jelenleg rendelkezésre álló adatmennyiség alapján is kirajzolódnak, ezek azonban az újabb közlések adatai alapján a későbbiekben minden bizonnyal még pontosításra, esetleg alaposabban módosításra is szorulhatnak. Az első megállapítást tükrözi azon tény, hogy már több néprajzkutató is kísérletet tett a kisalföldi 10-16. századi, falusi lakóépítészet rekonstrukciójára.

46 A második gátló tényezőre viszont az utal, hogy e rekonstrukciók közt vannak eltérések,

47 méghozzá annak elienére is, 44. A 41. jegyzetben felsorolt ásatások közül e kategóriába tartoznak az 1 -36. sorszám alattiak. 45. A 41. jegyzetben felsorolt ásatások közül e kategóriába tartoznak a 37-87. sorszám alattiak, az alábbi bontásban: 37-től 48-ig olyan lelőhelyek, ahol nem sikerült értelmezni az Árpádkori telepjelenségek kiterjedését és alaprajzi rendszerét; 49-től 56-ig az elégtelenül feltárt vagy dokumentált lelőhelyek szerepelnek; az 57-es és 58-as sorszámú lelőhelyet időrendi bizonytalanságok miatt, az 59-87. sorszámút pedig a közlés elégtelensége miatt lehet csak korlátozott mértékben elemezni. 46. Elsőként FILEP Antal 1973. 314-315. ő az igen csekély adatmennyiség alapján arra a következtetésre jutott, hogy a „helyi (: t. i. kisalföldi-T. M. :) fejlődés az országossal azonos alapokon nyugszik". Gondolatmenetét követi BALASSA M. Iván 1985. 66. Adatok híján, pusztán e tájegység Kárpát-medencén belüli földrajzi helyzete alapján következtet BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 21., 166. arra, hogy a Kisalföldnek vezető szerepe lehetett a magyarországi „házfejlődésben". 47. Az adatok csekély számából következő bizonytalanságot jól tükrözik azon eltérések, amelyek könnyen kimutathatókak dolgozatom és NEVIZÁNSZKY Gábornak, a Kisalföld északi része középkori falusi lakóépítészetét összefoglaló előadása közt, amelyet a nyitrai Régészeti Intézetben dolgozó kollégám szintén e konferencián tartott. A két tanulmánynak mind az adatbázisa, mind pedig a következtetései egy-egy ponton eltérnek egymástól. így NEVIZÁNSZKY Gábor több mint 80 telepfeltárást tudott elemezni a Kisalföld, Dunától elterülő északi részén, az általam ismert 56 faluásatással szemben. Másrészt pedig a kő- és agyagkemence kisalföldi elterjedésében nem is időrendi, hanem a földrajzi tényezőt tartja elsődlegesnek. A feldolgozott telepásatások száma közti eltérés két okra vezethető vissza. Egyrészt NEVIZÁNSZKY Gábor Nyitrán olyan közöletlen adatokhoz is hozzájuthatott, amelyekhez e sorok szerzője Budapesten vagy Győrött nem. Másrészt viszont NEVIZÁNSZKY Gábor a Kisalföld északi határait nézetem szerint túlságosan is északra vagy keletre húzta meg, így a Nagyszombattól (Trnava, Szlovákia), Nyitrától (Nitra, Szlovákia) északra, illetve Lévától (Levice, Szlovákia) keletre fekvő lelőhelyeket is elemzett. A kő- és agyagkemence területi elterjedéséről pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy NEVIZÁNSZKY Gáborral ellentétben, én nem figyeltem fel a Vág folyó elhatároló szerepére. E kérdésre egy későbbi munkámban mindenképp vissza szeretnék térni. Dolgozatom szövegén ennek ellenére sem változtattam, mivel a konferencián e gondolatmenet hangzott el.