Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Hoffmann Tamás: "Felnémet ház" - "pannon ház" és vidéke

13. kép. Tűzhely, bográccsal, előtte asztalszék és gyalogszékek. Pravec. Szófia megye - Bulgária. A szerző felv. 1984. Ezek a jegyek sok mindenkit megtévesztettek. így járt több, mint fél évszázada már BÁTKY Zsigmond is (majd nyomában mások). Tévedéseikés az elmondottak talán meggyőznek arról mindenkit, hogy a Balkán-félsziget középső és keleti részében konzerválódott kezdetlegesebb lakóházformákból és tüzelőberendezésekből nem lehet levezetni a Dráva mellékének falusi építészeti hagyományait. Ezeknek persze volt némi szerepük. Bizonyára erről a vidékről származó áttelepülők felszereléséhez tartozott történetesen, a tűzhely felett lógó bogrács, aminthogy a sütőharang is áttelepülők révén került a pannóniai, szerémségi tájra. De azt sem szabad elfeledni, hogy a puplika, a vörsnyeg és a cserepulya más és más dialektusok szókincsébe tartozik, továbbá, hogy északi előfordulásuk különböző eredetű betelepülők, talán más időben idecsapódott hullámával került a Kárpát-medencébe. Nem lehetetlen, hogy azt követően, amikor ezeken a tájakon a falusi építészet regenerálódott, ám alapvető normáit nem a balkáni bevándorlóktól, hanem a helyi hagyományok megmaradt képviselőitől kölcsönözte. A 12-18. század fordulójától kezdve tehát a középkor végének urbanizációs hatása nyomán kialakult típusokat vették át, ezeket újították fel és úgyszólván alig módosítottak rajtuk. Másszóval ez beilleszkedés volt csupán egy fejlettebb rendszerbe, s nem az evolútív fejlődési sor hiányzó, s jobb híján korainak mondható láncszeme. Mindez talán megengedi annak a tanulságnak levonását is, hogy a házvidékek elmélete sokkal jobban kötődik a formális logika kategóriaalkotásának szabályaihoz, hogysem segítségével a történelem folyamatait meg lehessen