Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
K. Csilléry Klára: Stíluskorszakok a Dél-Dunántúl népi építészetében
Gótikus áttört mellvédre egy dunántúli eredetűnek feltételezett, 1480 körüli Vizitáció részlete ad példát. 21 Egyszerűbb tornácra azonban nehéz adalékot találni. M. S. mester 1502-ben festett Vizitáció\ár\ 22 ilyen, könyökfás faoszlopos és deszkamellvédes tornác látható a háttérbeli fellegvári épületen. Szintén csak kivételesen fedezhető fel tornác az említett 16. századi magyarországi városábrázolások külvárosaiban, 23 nemkülönben a 17. századi idevágó képeken. 24 A hazánkbeli köznépi épületeken tehát hosszú időn át érdemlegesen aligha terjedhetett. Mindent egybevetve, végülis a dél-dunántúli talpasházak számbavett stílusmeghatározó elemeinek mindegyikénél megvan annak a valószínűsége, hogy már a késő középkorban megjelenhetett hazai parasztházakban. Nehéz tehát elhessegetni azt a gondolatot, hogy tehetős jobbágyparasztoknak a házán nem jöhetett- e már ekkor létre sajátos egymásmellettiségük, az esetenként már tornácos, esetenként csonkakontyos vagy akár mindkettővel is felékesített talpasház? Úgy tűnik, hogy erre még az újító és reprezentációs törekvések ellehetetlenülését, háborús fenyegetettséget és romlást hozó időknek a bekövetkezte előtt sor kerülhetett, hogy azután majd a stagnálás időszakát követően megtörténjen a széles körben való átvétel, az ennek a még a késő középkorban gyökerező stílusnak a kései virágkora. Ezt a felvetést bennem a parasztházak reprezentációs bútorainak, így a lécvázas székféléknek, gótikus szabású asztaloknak az elterjedési menete érlelte meg. Azt is figyelembe vettem, hogy ezen a tájon éppen nem hiányoztak a késő középkorban a kortársi építési újítások átvételéhez kellő vagyonnal rendelkező jobbágygazdák. Hiszen éppen Somogy megyéből, a Nagyatád mellett feküdt Bélc községből jegyezték fel 1460-ban annak a Bika Jánosnak a kárát, akinek a házából sok egyéb mellett két arany- és selyemfonállal hímzett abroszt tudtak elrabolni, no de nyolc ökröt, négy tehenet és két lovat is! 25 Ugyancsak Somogy megyében került feljegyzésre a legkorábbi olyan magyarországi adat, amely asztalos készítette ládáknak falusi háztartásokban való használatát bizonyítja, 1513-ból. Dencsről. 26 Hosszasabban időztem a dél-dunántúli parasztházak legkorábbi stílusrétegénél, hiszen ma még e körül van - és behatóbb vizsgálatig marad is még a legtöbb bizonytalanság. Az ezt követők jóval világosabban áJlnak előttünk, ha nem is mentik fel a kutatást a további vizsgálatok alól. 21. Budapest, Nemzeti Galéria 22. Budapest, Nemzeti Galéria 23. RÓZSA György 1955. II. (Pozsony, kiugró tornác), XV. (Nagysáros), XVII. (Nagyvárad, kiugró tornác). Egyébként Kolozsvári Tamás 1427-ben festett képén, a Szent Miklós gabonacsodáján (Garamszentbenedeki Kálvária-oltár, Esztergom, Keresztény Múzeum) a város egyik háza előtt falazott kiugró tornác áll. Egy ismeretlen festőnek egy hajdani szepeshelyi oltárról származó Királyok imádása képén (1480-1490, Budapest, Nemzeti Galéria) Mária egy egyszerű ház kiugró tornácában ül, amelynek a szalmatetejét természetes, görcsös formájában hagyott ágasfa hordozza. 24. SZABÓ István 1969. 5. kép (Léva vára alatti falu szélső háza) 25. SZABÓ István 1969. 221. SZABÓ István jóvoltából elolvashattam az általa kijegyzetelt adatot. Ebből kiderült, hogy a könyvében adott fordítás ("aranyszállal és selyemfonállal átszőve") téves, ugyanis a latin eredetiben az abroszról az áll, hogy "consutis", azaz "hímzett". Az ugyanakkor elhurcolt nyolc kendő hímzett és szőtt ("consutis et contexitis"). 26. RADVÁNSZKY Béla-ZÁVODSZKY Levente 1909. 533.
