Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Nemes István: Előszó

figyelik meg, hanem összegyűjtik az erre vonatkozó szellemi és tárgyi emlékeket is. Az elemzés nemcsak az építmények alakjára, formájára terjed ki, hanem telepítési kérdéseire is, amely már a történettudomány módszereit is igényli. Az építmények belső tagolódása, rendje, beosztása csak építészettörténeti és művészettörténeti diszciplínák segítségével vizsgálható eredményesen. Mivel pedig a kutatásnak ki kell terjednie a társadalmi, családszervezési sajátosságokra is, aligha nélkülözhetők a szociológia módszerei. Összegezve az elmondottakat: a népi építkezés kutatása során feltétlenül szükségessé válik a részvizsgálati eredmények szintetizálása. Meg kell határozni a népi építkezés táji, történeti alaptípusait, variánsait. Az efféle komplex elemzésben a kutatók segítségére lehetnek azok az analógiák, amelyeket a nyelvtörténet, nyelvjárás-kutatás, s a régészeti-történeti-levéltári kutatások kínálnak. Hasznosan vehetők igénybe továbbá az egyetemes építéstörténet tanulságai is. Mivel pedig a népi építmények esztétikailag is értékelhető alkotások, művészettörténeti szempontú elemzések tárgyai is lehetnek. Végülis a népi építkezés kutatása interdiszciplináris tudománnyá fejlődött. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum által szervezett konferencia programját tanulmányoztam. Az előadások témái biztosítják a régió népi építészetének interdiszciplináris szempontú elemzését. így a konferencia eredményességét illetően aligha lehetnek kétségeink. A Pécsi Akadémiai Bizottság nevében tisztelettel köszöntöm a konferencia előadóit, valamennyi résztvevőjét és a tanácskozást megnyitom. Pécsvárad, 1991. május 6.