Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

K. Csilléry Klára: Stíluskorszakok a Dél-Dunántúl népi építészetében

STÍLUSKORSZAKOK A DÉL-DUNÁNTÚL NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN K. CSILLÉRY KLÁRA KOVÁCH Aladár 1925-ben örökítette meg az ormánsági Páprádon az ezen a tájon legrégebbről ismert datálású, sövényfalával, csonkakontyos fedelével felettébb régies hatású talpasházat.

1 Még 1810-ben emelték, ahogyan ott áll a festett díszű homlokzatán (1. kép). Ám jó néhány más társával (2. kép) egyetemben még megérte ez az öreg épület azt az időt, amikor már aki tehette, falun is széles fronttal az utcára építette a házát, hasonulni kívánva a városok kínálta példához. Területileg egymáshoz igen közel, néha szó szerinti szomszédságban élték meg tehát a néprajzi vizsgálatok jöttének időszakát - miként mindnyájan jól tudjuk - a különböző stílusrétegekbe tartozó népi lakóépületek. Az egymásba folyó - egymásra torlódó stíluskorszakoknak és jellemző stíluselemeknek részletekbe menő meghatározására, illetve pontosabb szétválasztására egy, a népi építészetnek - minden érdeklődése ellenére is - külső szemlélője aligha vállalkozhat. Magam, aki munkásságomat alapvetően a népi lakásberendezés és bútorzat megismerésének szenteltem - némi kitérővel a népművészet története irányában -, kellő előmunkálatok híján a dél-dunántúli népi építészet stíluskorszakait illetően csakis szerény vázlattal, figyelemfelkeltő gondolatfoszlányokkal tudok szolgálni. Területünkön azt a legkorábbi stílusperiódust, amely egyrészt a napjainkig fennmaradt eredeti épületeknek, másrészt meg a dokumentációkban megőrződött emlékanyagnak a segítségével megragadható, a talpas vázszerkezetű lakóházak képviselik (2. kép). Az ilyen házak lényegében késő középkori, késő gótikus stílusjegyeket viselnek, mindazoknak a változások1. Lásd: ZENTAI Tünde 1980. 4. kép