Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata

és a Sajó tiszai torkolatával szemben Polgáron.

14 Ugyanakkor más forrásból nyilvánvaló, hogy a konyhában lévő középpadka a Tiszántúlon is konyha.™ Az egyes megnevezések vizsgálatánál a jelentéstani tanulságok sem elhanyagolhatók. Elég itt utalni a /cemencére

16

, vagy a pad, padka K. CSILLÉRY Klára által kimutatott eredeti jelentéstartalmára, arra, hogy a szó eredetileg 'földből készült kiemelkedés'-t jelentett.

17 Az egyes megnevezések etimológiai, elterjedési, esetleg jelentéstani vizsgálata számos tanulság levonását teszi lehetővé. Gyakran mégis az a helyzet áll elő, mint amit GUNDA Béla - igaz egy másfajta kutatási módszerrel kapcsolatosan, de itt is érvényesen - szellemes öniróniával így fogalmazott meg: „Nem volt helyes módszer az, ahogyan Gunda Béla az ormánsági lakóház kialakulását vizsgálta. A tűzhelyek figyelembevételével építette fel az ormánsági házat, mintha csak a lakóház puplikából, locenfából és tárcsás kályhábói állna, anélkül, hogy a tetőszerkezetet, a fedőanyagot és a módot, a különböző technikájú falat vizsgálta volna".

18 A terminológiai vizsgálatoknál is ez a helyzet, bármennyire is tanulságos a puplika vagy locenfa megnevezés, önmagukban még nem alkalmasak általánosabb összefüggések levonására. Ezért tartom szükségesnek, hogy ne, vagy ne csak a terminusokat, hanem terminusegyütteseket vizsgáljunk. Mint ahogyan az épület, vagy mint részei, a falazat, a tüzelőberendezés, a tető szerves, összefüggő egészet alkot, úgy megnevezésük sem szakítható el egymástól. Ez a gondolat nem előzmény nélküli, hiszen a magyarság Honfoglalás előtti lakóépítményét nyelvtudományunk lényegében ezzel a módszerrel rekonstruálta. BÁRCZI Géza a finnugorság ősműveltségéről szólva a ház, lak, küszöb, fél ('ajtófél') és a rak terminusok alapján feltételezi, hogy valamiféle kezdetleges, „. . . gyakran csak nyírhéjjal, esetleg bőrrel borított sátorféle. . ." lehetett a lakásuk, bár az utóbbi megnevezések már valamiféle putriszerű építményre is utalhatnak.

19 Nem folytatom itt most a magyarság lakóépítmény ismeretének gyarapodásáról valló, többnyire közismert terminusok felsorolását, inkább egy hiányra hívom fel a figyelmet. A Honfoglalás előtti időszak nagymértékben valószínűsíthető ágasfás-szelemenes tetőzetének megnevezései többnyire finnugor eredetűek, egy eleme, a szelemen azonban szláv jövevényszó.

20 Az ilyen szavak estében két lehetőség van, az átvétel a Honfoglalást megelőzően történt, vagy már a Kárpát-medencében. Az, hogy a szerkezetet már a 9. század előtt ismertük, nyilvánvalóvá teszi, hogy annak leglényegesebb elemét is valahogyan meg kellett nevezni. Ez mindenképpen 14. Ha már a kritikai észrevétleknél tartunk, meg kell jegyeznem, hogy a térképeken az egyes kutatópontok csak nagy nehézségek árán azonosíthatók. 15. Pl. Báránd - BALASSA M. Iván 1985b. 59.; általában a Tiszántúl - DÁM László 1986. 246.; DÁM László 1989. 142.; Szabolcs m. - PÁLL István 1987. 44. stb. 16. Összegzését ld. BALASSA M. Iván 1985a. 24-26. 17. K. CSILLÉRY Klára 1970. 67. 18. GUNDA Béla 1954. 378. 19. BÁRCZI Géza 1963. 28. 20. TESZ 3. 707.