Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Barabás Jenő: Népi építészeti régiók a Dunántúlon

1. füstöskonyha 2. szabadkémény 3. mindkettő vegyesen 4. lepadlásolatlan konyha 5. szobai kürtös kemence 4. kép. A lakóház füstelvezetése. . .(238. t.) bizonyos mértékig már támaszkodva a Magyar Néprajzi Atlasz (a továbbiakban MNA) tanulságaira. Nála a Dunántúlon és a Kisalföldön négy házterület tűnik fel, s ez utóbbi tájegységet önálló régiónak tekintette. Mindezek a regionalizációs kísérletek nagymértékben általános benyomásokra, hézagos feltárásokra támaszkodtak, s bármennyire törekedtek adatszerű bizonyításra, lényegében csak becslés jellegűek. Most, hogy az MNA építkezéssel foglalkozó térképlapjai megjelentek, a házterületek egzaktabb körvonalazására a lehetőségek lényegesen javultak, s így érdemes kísérletet tenni arra, hogy első lépésként a Dunántúl és Kisalföld zónális rendszerét megvizsgáljuk. Azt a módszert választottuk, hogy az MNA a jelzett célra alkalmasnak tűnő 20 térképén az egyes elemek változatainak zónáit elkülönítettük, s az így kapott térszerkezetek összesítésével próbáltunk meg építészeti régiókat megállapítani. Vizsgálatunk magába foglalja a Kisalföld magyar lakta területét, a Duna mindkét oldalán, tehát a Csallóközt, a Vág és Garam alsó szaka-