Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

8. kép. "Malomkerék" a "fogakkal"; "kisorsó" az "orsópálcákkal" és a "malomágy" apróra zúztak, majd megőrölték egy kisebb darálón, amelyet a malom hajtott a gabonaőrléssei egyidejűleg. A nagy malomkövön hántolták a lóhere vetőmagját is. Az érett növényt sarlóval levágták, megszárították a napon, majd a magházból favillákkal kicsapkodták a magot, utána a malomban hántolták azt, utána már csak szitálással kellett szétválasztani a pelyvát a vetőmagtól. A 20. század folyamán a Tomasevic-malomban lényegében takarmánymagokat: zabot, árpát, kukoricát őröltek. A falunak jelentős állatállománya volt, egyes portán 40-től 100-120 sertést is tartottak, kellett az abraktakarmány. A szárazmalmokban kisebb mennyiségben őröltek gabonát, csupán 1-2 zsákkal egy-egy alkalommal. Ezért nem volt érdemes elmenni az otoki gőzmalomba {"vatrenka"), sem hajókkal a nagy vízimalmokba Vukovárra. Lényegében akkor őröltek, amikor "egyet gondoltak", és a szárazmalomnak