Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

1. kép. Az otoki Tomasevic-féle szárazmalom (Kelet-Szlavónia). A rajzok és illusztrációk a szerző munkái. Az otaki Tomasevic-malom Alaki és technikai szempontból sajátos képet és szerkezetet mutat ez az építmény. A malomépület két fő részből áll. Az utca felől helyezkedik el a két helyiséges lakóház, e mögé hozzáépült a kerek "bodé" (sátor, kerengősátor), falazott pillérekre helyezett kúp alakú tetővel. Az épületbe, amit régiesen "ház"-nak (malomház) neveztek a konyhai ajtón át lehetett bejutni és kizárólag gazdálkodási funkciója volt. Ebben a bódéhoz közelebbi részben helyezték el az őrlőszekeret, míg a "nyitott kéményben" a valamikori "húsfüstölőben" a húst füstölték. Lakás céljára csak az utcai szoba szolgált, amelyben a molnár lakott, hattagú családjával. A szárazmalomnak, mint minden más malomnak, három alapvető része van: meghajtórész, átviteli mechanizmus és az őrlőberendezés. Az őrlőberendezés semmi lényegi eltérést nem mutat a vízi- és patakmalmokétól. Ebben található a garat, amelybe a búzát öntik, a malomkő és a lisztesláda (búzakamra). Van itt még egy kisebb daráló, amivel a sót darálták. A malomkő egy kiemelt fadobogóra (kőpad) került, amelyre lépcsők vezettek, felette nem volt mennyezet. Legjellgzetesebb része a szárazmalomnak a hajtóberendezés, amely a nagy sátorban található. Ennek legfontosabb része a nagy "kerékszerkezet", átmérője 14 méteres, melyet a talajtól 1 méterre kiemelve helyeztek el. E miatt kör alakú volt a sátor. A kerékszerkezetet a