Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Szabó Tünde: Szőlőhegyi pincék, présházak a Balaton déli partján

27. kép. Tüttösi Ferenc présházának fonásos oldalfala. Az élet rendjét úgynevezett hegyrendelet szabályozta. A hegyrendelet több cikkelyből állt és az abban előírtakat minden gazdának kötelező volt betartania. Aki a rendeletet megszegte, bírságot fizetett a választott hegybírónak. A rendelet szabályozta a szőlő és gyümölcsfa telepítését és kivágását is, a hegyszentelők rendjét, a szüret kezdését és minden, szőlőműveléssel kapcsolatos jeles napot. Igy példáult Szent Egyed napjától kezdődően abroncsos járművel egészen szüretig nem lehetett a hegyre járni, és a hegygazdák által fizetett hegycsőszök vigyázták a tolvajok ellen a szőlőt. Érdekes adat, hogy az itteni hegybirtokosoknak a század elején saját faiskolájuk volt, és a hegyrendelet szerint csak innen vásárolt facsemetéket telepíthettek a gazdák. A Balaton közelsége és a nyaralóépítéssel kapcsolatos tiltó rendeletek lassan megindították az itteni átépítést. Eközben védettük le az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével a két hegyet, így biztosítva a hatósági védelem kapcsán is a hagyományok őrzését. A hagyományőrzés itt nemcsak a pincék megóvását, a foghíj-telkek beépítésének szabályozását, hanem a tájvédelmet, a növényzet, különösen az őshonos gyümölcsfák és szőlőfajták telepítését is jelenti. A vizsgálatunk e két szőlőheggyel kapcsolatban még korántsem teljes. Az adatgyűjtés tovább folytatódik és ebben nagy segítséget nyújtanak a helybeli gazdák, akik maguk is szívesen felelevenítenék a régi hagyományokat, eleven részévé, meghatározójává téve mai életünknek.