Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Barabás Jenő: Népi építészeti régiók a Dunántúlon

1. boronafal 2. sövényfal 3. kőfal 4. rakott sárfal 5. vályogfal 6. tömött fal 7. vegyes terület 1. kép. Uralkodó falfélék lakóházaknál. . .(221. t.) 3. Az előző megállapítás már átvezet a harmadik okhoz: a regionalizálás alapelvei és módszerei kidolgozatlanok mind a mai napig. Mostani dunántúli vizsgálatunk ehhez a kérdéshez is adalékot kíván nyújtani. Hosszan lehetne még ezekről a kérdésekről elmélkedni, de jelenleg nem ez a feladatunk, hanem az, hogy egy meghatározott területen, konkrét módszer alkalmazásával kíséreljük meg az előrelépést az építészeti régiók megismerése céljából. Elöljáróban azért kívánatos a fontosabb előzményekről röviden szólni. Ismeretes, hogy BÁTKY Zsigmond öt háztípusa közül több, s így a harmadik, a „Déli-magyar vagy alsódunántúli típus" is legalább részben a most megvizsgálásra kerülő területre esik. Ő azonban egyik típusterületet sem jelölte meg pontosan, s különösen ez a harmadik a legkevésbé körvonalazott, mert nagyon kevés feltárásra tudott csak támaszkodni. Szövegéből, s adataiból az következtethető ki, hogy a déli magyar háztípus Dél-Somogyra, Dél-Baranyá-