Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Imre Mária: Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyházmegyében

új szekeret, lószerszámot készíttetett, e napon használta először. Az állatokat kocsin és utána kötve hozták és nagy tömegben gyűltek össze a kápolna körül. A kápolna bejáratát, lévén az őszi betakarítások ideje, ilyenkor kukoricacsövekkel és szőlőfürtökkel feldíszítették. A szabadtéri mise után a sokadalmat, az új kocsikat és a felhajtott állatokat a pap megáldotta. A környékről nemcsak németek, hanem magyarok és sokácok is érkeztek. A versendi sokacok ilyenkor a Schmidt- féle kocsmánál gyűltek össze ismerkedésre, amolyan kisebb leányvásárra. Délután, a vásár végeztével, éjjelig tartó táncmulatságban, dudaszó mellett kólóztak. A Vendel-napi búcsú, a legutóbbi időkig a falu egyik legnagyobb ünnepe volt. A lokális hagyományok komplex kutatása e témakörben, úgy véljük, még számos ismeretlen adatot tartogat. Egy kápolna felépítésének igénye, az építés körülményei, a hozzá fűződő devóció falusi közösségben betöltött szerepe, elválaszthatatlan kapcsolatban állnak egymással. Egyoldalú vizsgálatuk a témáról nem adna teljes képet.