Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

Összefoglalás A fentiek során rövid áttekintést adtunk népi cserépkályháink középkori kapcsolatairól. Két kályhatípusról tudtuk kimutatni, hogy a késő középkortól egészen a 20. század elejéig falusi, illetve paraszti használata folyamatos. A kelet-dunántúli bögrés kályhák már csak maradványaikban voltak fellelhetők századunk elején, ellenben a tál alakú csempékből épített szemeskályhák a közelmúltban még széles körben ismertek voltak a dunántúli és kisalföldi parasztság körében. Mindkét kályhafélét korai európai típusnak kell tekintenünk. A bögrések már a 11. századtól, a tálasok a 14. századtól jelen vannak az Alpok-vidéki régészeti anyagban.

37 Magyarországon a 14. században terjedtek el, és a 15. század második felében már a vidéki nemesség és papság lakószobáit fűtik velük. Paraszti használatbavételük nem egyszerre zajlik le, az Alföldön és a Dunántúl keleti részében korábban, a Dunántúl többi részén későbben kerülnek be a paraszti lakáskultúrába. 37. TAUBER, Jürg 1980. 293.; FRANZ, Rosemarie 1981. 24.