Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Magyar Kálmán: Árpád-kori és középkori lakóházak Somogy megyében
Nagyon jellegzetes a tihanyi apátság birtokában lévő>4rács (Szántó) 1410-es felosztása. A jó fél magyar holdon elhelyezkedő telkeken sorakoztak a házak. . . szélén a bíró „kúriájának" a házával, míg a másik, a keleti oldalon lévő a templomon, temetőn túl következtek a nemesek kőházai. . . A falu szélén állt a malom és György kovács „kúriája a telekkel". 27 Arács esetében senki sem gondol veremházakra, boronaházakra, hanem az oklevél író számára szokványos építkezési anyagra: talán paticsra vagy téglára gondolhatunk! Kétségtelennek látszik, hogy BÓNA Istvánnak és BAKAY Kornélnak is igaza van! Somogy megye Árpád-kori településein, köztük a nemzetségi-, ispánsági központok falvaiban, városaiban - a régészeti eredmények szerint - főképpen a földbemélyített, külsőkemencés objektumokat (sütőházakat!) lehetett meghatározni. Viszont az ezek között lévő nagyobb távolságok miatt a gerenda- és talpasházak gyakori használata erősen feltételezhető. A fában, erdőben különösen gazdag megye ezt mindenképpen lehetővé tette! (Noha a gerenda és a veremházak, ilyen Árpád-kori meglétére csupán FonyódBélatelep, Somogyvár és Kaposvár 61-es út esetében van bizonyítékunk.). A középkor (14-16. század) lakóháztípusai Somogyban a bodrog-bűi, segesdi, ,de főképpen a babócsai mezőváros ásatásaiból ismertek. Ezeken a nem teljesen jobbágyi, hanem inkább városi, fejlettebb polgári közöségek háztípusai figyelhetők meg. Ez vonatkozik Bodrog-Bű - 1980-ban részben feltárt-14-16. századi lakóháztípusaira is! Itt ugyanis két nagyméretű, paticsés téglafallal, kályháskemencével, illetőleg külső (sütő) kemencével rendelkező, ablaküveget és vasalt gerendaházakat, ajtót használó, feltehetőleg többosztatú típusok voltak. (Ezek azonban nehezen kutathatók, a kincskeresők árkaitól szabdaltak voltak!) Hasonló jellegűek voltak a babócsai mezővárosi házak. Itt a többosztatú téglaházaktól (az ún. kúriáktól) egészen az egyosztatú patics házakig szinte minden forma megvolt. A babócsai ún. zarándokház gótikus bordázattal, díszes boltozatos termekkel is rendelkezett. Csakúgy, mint a segesdi 14-16. századi kúria, illetőleg gótikus polgárház. (Ezektől a típusoktól tért el a bodrog-bűi és a babócsai papi lakóház, ahol olyan díszes gótikus építészeti emlékeket nem figyelhettünk meg, mint a segesdi 14-16. századi ún. papi háznál, ahol a többosztatú téglakúriát ugyancsak gótikus kőboltozattal látták el.) A bodrog-bűi, babócsai paplakok, illetőleg ún. monostorrészek a segesdi nagyméretű és többosztatú, a török korban magtárnak is tartható téglaépítményekkel azonos korúak, illetőleg azonos építkezési stílust képviselnek. Ezek tehát a 14-16. századi ún. mezővárosi polgári és papi lakáskultúra részei. (Egyedül Segesden figyelhettük meg az egyszerűbb, jobbágy vagy parasztlakosság deszka, illetőleg boronaházait!) A törökkori egyszerű sövényfonatos, deszka és tapasztott agyaggerendás egy és többosztatú építmények (sütőházak, istállók és lakóházak!) számtalan variációt mutattak. A feltárt segesdi 16-17. századi paraszti (népi) lakóházak szinte kivétel nélkül szemeskályhás fűtő-, illetőleg tüzelőberendezéssel rendelkeztek. 27. ERDÉLYI László 1908. 459.; SZABÓ István 1969. 184-209.
