Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

26. kép. Zalaújlak, Fő út 22. számú ház alaprajza. konyharész alól nyíló, szűk helyiséget is leválasztottak.) A konyha hátsó, kisebbik része téglaboltozatos, terjedelmes, téglázott szabadkéménnyel. Jobb hátsó sarkában - feltehetően a 20. század fordulóján újjáépített - nagy, szögletes, két szélén padkás kemence áll. Szája előtt kisebb tűzpadka, felső részén három szellőzőlyuk van. A kemencéhez nagyméretű, lapos katlanhelyet toldottak, amit a földről fűtöttek. (23. kép.) A szobák egykori kályháira nem emlékeztek.

23 Nemespátróban szintén láttam még több, 19. századi bolthajtásos házat. Közülük Fekete Mihály Kemény 206. sz. alatti, 1960-ban lebontott, lopott tornácos téglaházának "szabadkéményes" konyhájában "ikerkemence" állt, mindegyik felett külön boltozattal, "bolttal". A módosabb gazdáknál korábban több ilyen két-kemencés konyha is volt. Közös alappal és egy közös fallal készültek. Az egyiket erősebben, a másikat gyengébben "fűtötték ki", hogy egyidejűleg süthessenek pl. húst és rétest.

24 A szabadkéményes épületeket a tulajdonosok anyagi helyzetétől függően az 1890-es évektől fokozatosan felváltották a zártkéményesek. Ez az építési mód azonban már a 20. századra jellemző, ezért nem foglalkozom vele. 23. TGyM A/330-68. 2.; F. 7789-7796. 24. TGyM F. 2741-51. A felvételekért és közölt adatokért SZOMJAS Károly nemespátrói tiszteletes úrnak tartozunk köszönettel.